A nyár gyerekei*
| Kölyök felhőcske szendereg, |
| vizen, szikrázó szőnyegen, |
| nyargal egy csepp törökkakas. |
|
| szélére szomjas fecske ül, |
| barázdában két nyúl kotyog |
| oroszul, németül, csehül. |
|
| Sárkány a szérűn, morrogó, |
| torka gyöngy rozsszemet fuvall, |
| kaviccsal, halpattantyúval. |
|
| A rét zöld lábakon szalad, |
|
| pálcalábain fut s nyerít, |
| a völgyben ember bandukol, |
| kék por kottázza lépteit. |
|
|
Álom*
| Elaludt egy fűszál hegyén |
| szemükön rét csöndje legel, |
|
| Kiflit rág az egyik szegény, |
|
|
Három napja*
| Száll a hinta, föl-le száll, |
|
|
Egy lusta költőre*
| Kötéllel húz-von a világ, |
| érezheted minden tagodban, |
| kettészakít te hülye nyomban, |
|
| Kacsák futkároznak a zöld |
| réten, a tücskös tengeren, |
| s lábalsz híg aszfalt-melegen, |
| Kolumbuszként kiáltva: „Föld!” |
|
| Mikor láttál egy jegenyét, |
| a menny hasát csiklandozót? |
| Lányfülbe morrogod a szót, |
| évgyöngysorod pergetve szét. |
|
| emeld föl lusta fejed, kölkem, |
| mert a szíved már belehökken, |
| ha leszel lecsupált bokor. |
|
|
Kereszttel hátuk szőrén*
| Az országút porában a szürke szamarak |
| kereszttel hátuk szőrén a szürke szamarak |
| patájuk alól fölszáll a por szép lepedő |
| szitál a por fehéren ragyog a lepedő |
| ragyog lebeg és fölszáll alul a szamarak |
| átlépnek át a kórón a szürke szamarak |
| letérnek le az útról eléjük áll a fű |
| a szájuk elé ugrik a kövérhusu fű |
| mosollyal a mezőben a szürke szamarak |
| mennek kik mindent tudnak mennek a szamarak |
| eléjük áll a forrás fölugrik nyelvükig |
| fölugrik és kínálja hűsítő gyöngyeit |
| fejüket lassan rázzák a szürke szamarak |
| ők Krisztus anyját vitték nem érzik szomjukat |
| mennek napon esőben a por szép lepedő |
| a sár sötét az ég kék a fű zöld lepedő |
|
Úttalan út*
| Kocson kisefa, szög, kerék kihull, |
| Révfalun részeg a révész, |
| dödöllét nyeldes és dödög: „Ihul! |
| Kontár a kántor, a kárász kérész!” |
|
| Öttevény fölött öt tehén, |
| úsztukon keresztbe huppan Zámoly, |
| lepényük diszkosz Ladamér egén, |
| röptétől Lickóban fostos a zsámoly. |
|
| Napra kitárva Fütty Biri hasa, |
| barázdabillegető bámészol, |
| Petőfi II-tő, nem érsz haza, |
| ha málén málédon mélázol. |
|
|
Gargantua a Szent Gellért utcában*
| Kelj föl a tócsa közepéből, |
| mutasd meg orcád, kismalac, |
| mert anyácskád viszik szekéren. |
|
| valék, az alkuszt fölrugom, |
| hülyén ha szalonnára hízlal, |
| vagy fülednél cibál röhögve. |
|
| Álmod kongjon mennybőlazangyalt, |
| s röptessen szárnyas teli vályút, |
| nőjj nagyra, hadd leheljek csókot |
| körmeid füstölt pirosára. |
|
|
Katlan*
| szaguk mint tejes friss kalács |
| terhes asszony hűsöl a dombon |
| hasa szép dinnye-gömbölyű |
| keserű szaggal fut az árok |
| tajték a felhőn sistergéssel |
| a por kék lánggal nyalja-falja |
| szarvas-tőgyes menyasszonyát |
| a templom tornya sírva kongat |
| sörényüket görcsösen rázzák |
| árok szélén a karcsú nyárfa |
| a kútgém néz a száraz kútba |
| törött ekén üvölt a rozsda |
| dödög a koldus az ajtóban |
| izzad a menny kék gyöngyöket |
| tereget egy szép dézsatündér |
| sármennyért sír az anyadisznó |
| béka gyantáz a zöld kövécsen |
| földbe nyomja a cselédházat |
| papsajtra dőlt a kígyóhagyma |
| fehér az ég fehéren füstöl |
| az ösvény porlepett parázs |
| bibic-csibe zokog a sás közt |
|
Rézkarc, 1945*
| Piros ballon: a nap száll |
|
| ne menj, mert minden út most |
|
|
Kegyelem*
| Illyéssel, csupa szesszel, |
| föl, föl, a csúcson átal! |
|
|
Álmodozó kamasz*
| Priccsem két lány billenti fel, |
| fésűjük teli szalmahajjal; |
| csöpp veres alatt ég az asztal: |
| rongy torontáli szőnyegen |
|
az ötödik lábujja lángol – |
|
| a legszebb fecseg, vetkezik, |
| homéroszomra hányja ingét; |
| csicsísgatja két durcás mellét |
| Szemükben cirmos fény lobog, |
|
kihujjogatnak a szobából! |
|
|
Klári, nyár, csönd*
| Lábad elé feküdt a tócsa, |
| gyöngye a cipődön ragyog, |
| madárszél röppen a kezedre: |
|
| Halott apád volt-nevetését |
| öngyilkos körte hull az ágról, |
|
| Mondj valamit, mondj valamit, |
| nyár és csönd gyantája csepeg, |
| elaludnék, kavics a tóban, |
|
|
Zöld lány*
| Zöld süldőlány, böcölléző-buta, |
| szerelmet lángol a kukorica, |
| édes szamár, piheg, nevet, |
| ragyogva susog egy nevet. |
|
| Jézusnak meg nem mondaná kibe, |
| csak toronybimbamot ver a szive, |
| ha rászólnak, fülig pirul, |
| vihog zizegő zöld haja alól. |
|
| Lábánál ugrál a rétek nyula, |
| szélbanya kérdi, mért ez a ruha, |
| s cibálja zöld testéről lefele, |
| tejkönnyet sírhat hetvenhét szeme. |
|
|
Tél közeledtén*
| Kattannak ajtón, ablakon a zárak, |
| lecsupált fák dérgyöngy-komiszban állnak, |
| vakvarjú károg, fecske bujdosik, |
| ekék, boronák állnak tavaszig. |
|
| Boglya didereg kinn a földeken, |
| egy szénaszállal a csűrnek üzen, |
| tornyot rajzol a trágyadomb kék gőze, |
| zsiráfnyakú papot a levegőbe. |
|
| A sövénynek a szél a telet mondja, |
| mikor az ég fehér vasát kivonja, |
| hódunnát Szent Józseffel lerugat, |
| vörös fülekkel hajtjuk a nyulat. |
|
|
Fehér virág*
| Fehér virág a zápor zuhogva ejti szirmát |
| holló a szél az ékkő tócsában mossa tollát |
| szép zöld haját lebontja a kukorica elszáll |
| e sziromzuhogásból a tündöklő ökörnyál |
|
| Fehér virág kezedben szétporló liliomszál |
| szétporló tenyeredből szökkent e liliomszál |
| szétporló zuhatagból ahogy a szirom elszáll |
| eltüntél aki köztünk angyali zene voltál |
|
|
Atlantisz*
| Fekete lovak nyargaltak fölöttem – |
| hason feküdtem, két cigányhalat |
| szorongattam, könyékig a Dunában, |
| vagy a kiöntésben locskolva csak; |
| sárszag, fű szaga, csaláné, rohadt |
| nádé, a vizek teremtés előtti |
| örök szaga; a szél nyers pattogása |
| a lovak orrlyukában, az enyémben, |
| döreje a fülükben, az enyémben; |
| tajték csapódott arcomba csomóban, |
| keserű tajték, alvadt vér ízű, |
| szemembe-számba fröccsent, homlokomra, |
| halántékomra száradt; tenyerem |
| halántékomra szorítom s ma hallom |
| időm kútjából dobogásukat, |
| Istenhez szóló nyihogásukat. |
|
| Hol tiktakolsz, hajdani vekker – |
| római számok fehér lapodon, |
| csengőd sárgaréz kupolája |
| Spárgán kötöttelek nyakamba, |
| Kisjézus, fehér ingben botladoztam, |
| jégeső hűvösében kék lábakkal loholtam, |
| itt a zöld órás nem-fia!” |
|
| Első játékom, hova lettél, |
| numizmatikai lelet: réz négykrajcáros nagymamától; |
| Feri bátyám faragta kisszék és Terus néném ustora, |
| s szelence-bokor, ahová cicerélni hítt Mézes Annus? |
|
| elsüllyedt mesebeli tájam! |
| Fölötted hullámzik a tenger, |
| csapkod az idő szárnya törten, |
| szemem húnyom, fejem lehajtom, |
| zöld hullám zúdul át fölöttem. |
|
|
Óda a kukoricához*
| Ég áldjon, kukoricatábla, |
|
| tíz év, húsz, baktatsz velem, |
|
| zöld selyme volt citeránk, |
| nincs olyan húsvéti fánk. |
|
| Ha szóltál: „Íme, vagyok!” – |
| aztán zizegve fosztattál. |
|
| Tüzet gyújtottunk nagyot, |
| lángja testedbe harapott, |
| még füstöltél, de ettünk. |
|
| Jézus te, sóval itattunk, |
| egy szemig fölkanalaztunk. |
|
| Vasmozsár méhében törtünk, |
|
| Rostán fehérre pattogattunk, |
| cérnára fűztünk gyöngynek, |
|
| nekünk lélegzel, testvér, |
|
| zölded csapdosson szívünkre. |
|
|
Testvérek*
| ez új jégkorszak kezdete, |
| hó-Himalája, zsuppsz bele! |
|
| Iszkázi Rimbaud, ha öreg leszel, |
| fehér fejed fölvesd s hajóra szállj. |
| Vagy indulj holnap, áll még Tahiti, |
| Ramanborannál hajóddal megállj. |
| Hajítsd el botodat a parton, |
| gázolj a tengerbe derékig, |
| lábujjad körül csöpp halak |
| villogó pikkelye fehérlik. |
| Sárga homokba ülj, ingedet szárogatni, |
| rakd melléd szerszámaidat: |
| toll, papír, kés, víznek egy cinpohár, |
| széléről kék kolibri kortyogat. |
| kilenc törzs lánya seregeljen, |
| nem halhatnál meg szebben. |
|
| ne vesszünk össze egy bitang juhon. |
| H. S. pokrócával takartalak, |
| pálmát varázsolok, ha kell, három napot, |
| Te kán fia vagy, nem kőmüvesé, |
| hát lóra, sarkad vágd belé, |
| Tirolon át, Normandián át, |
| kantár-eresztve menj Izland felé. |
| Izland völgyei zöld hullámokat |
| csapnak szemedbe, tengerfenék-zöldet, |
| ácsolj faházat, ablakába állj, |
| Biáig látsz, ha szél szárítja könnyed. |
| Fejed lehajtani a szalmára tudod, |
| lábad a világ végén, Ferenc, lelógatod, |
| hallgass ríjjogó-éhes danka sirályokat, |
| leskelj vízből-kelő moha-királyokat. |
|
| Engem az új jégkorszak itt talál, |
| soványan, szíjasan, honomban hontalan, |
| forgok, diszkoszvető, diszkoszom elröpítem, |
|
|
Megmérettél*
| Gutaütött gyökerek görcse, |
|
|
Citerázó asszonyok*
| Gulácsra, Badacsonyra hull az éjszaka, |
| Csobánc besüpped, elmosódik Tátika, |
| a víz lélegzik, ragyog fehéren maga, |
| fölötte száll a hold, az arany vadkacsa. |
|
| Néma hegyek sziklái közt bukdácsoló citeraszó, |
| hang tévedez, falnak ütődik, megpendül egy szőlőkaró, |
| a rétre kibukfencezik egy félrecsúszott cé s leül, |
| Királynészoknyája alatt árván elaluszik. |
|
| Két asszony ujjai alatt pönög a citera, |
| ismerem őket: kenyerem, szalonnám hozzák Tördemicről, |
| a nagyobbik álmos tehén, izzad s izzaszt kegyetlenül, |
| de a kisebbik szerecsen istennő lenne Vanquaróban. |
|
| Tíz meg tíz ujj a citerán, |
| sötétség sólyma veri-vágja |
|
| Ki gyereket szültél nekem, valahol messze vagy,
|
| lehelleted a homlokom gyöngyével be nem futja többé, |
| szemed kútjába soha többé, hangodba nem botlok már többé, |
| erről a sötét hegyoldalról nem mozdulok el soha többé. |
|
| Testedből szakadt tükörképed majd valakinek neveled, |
| holt anyám nevét viseli, elhagyja majd valakiért, |
| miatta is ül valaki a sötétben, mint én miattad, |
| s megtudja, mi a hallgatás, a csend gömbjének túl-fala. |
|
| Most ez a tíz meg tíz ujj zaklat, |
| fejem fölött fekete sziklák, rücskös-palás-elefántlábak, |
| citerahúrok: feszes íjhúrok, |
| szívem közepébe találnak. |
|
|
Vallomás régholt költő hangján*
| buzogány-tengerben fel-le |
|
|
Egy kihantolt sírra*
| hozzám egy pisszt se szóltál |
|
| azt hittem sose jössz föl |
| nem támadsz föl a földből |
|
| Csontvázból lettél földdé |
|
| Voltod csak bent nem omlik |
|
|
Havas rét*
| Havas rét szélbemártott közepén körtefa |
| ha élne átmehetne rajt Jézus is maga |
| de Istenfia nem jár e földi téreken |
| kivált zuzmaragyöngyös ködülte réteken |
|
| Havas rét ifjúságom de rég elhagytalak |
| adnám a vérem érte fehéren lássalak |
| mezítláb visszamennék kölyökként kezdeni |
| keresni megtalálni s megint elveszteni |
|
|
|