Hideg téli reggel^*

Aprítjuk a pék fáját: Kormos, Birkás, Csőke, kedvünk csördülő köpésben száll az óltetőre. Sapkánk ágon hilintáz, üstökünk hát pőre, képes felünk cirókálja az ordas szél szőre. Birkás Jézust kérdve néz, glóriája nől-e, Csőke nyers orémuszt kántál, nem fogy ki belőle. Gyertyán, bükk, nyír, topolya pékünk tüzelője, fut baltánktól kemencéig, szippantsa be csőre. Három kék, zöld, vörös orr: Kormos, Birkás, Csőke, de mellhez szorítva hozza kenyerünk egy szőke. Hárman hatvan évesek, állunk árva kőre, sarkunk alatt hátra hőköl, el is reped tőle.