A jóborivó királylány^*

Aj, Zöld Hordó, Jézusom! Honnan jöttem, nem tudom. Asztalon két pléhpohár, lesz belőlük két madár. Pléhmadarak szomjasak, borfolyóra szállanak. Aj, a kályha parázsa! Húsz esztendőm darázsa! Mert benyit egy királylány: egy igazi tatár lány. Egyenesen Batu kán zavarta át a Tiszán. Meotiszi meséken, átlépett a sztyeppéken. Kinn január hidege, nem mer bejönni vele. Aj, te mandula szemü! Aj, te feszes fenekü! Kezemből a pléhmadár nevető szájára száll. Haját huzat röpteti, bort egy miccre lenyeli. Ruszki baka? királylány? – – Mennydörgés és szivárvány!