Karcos torokkal^*

Kastélyunk a holdban van, birtokunk az égben, ökrünk, lovunk, birkánk legel csillagsűrűségben. Lepedőnkbe mord angyalok tüzes címert vertek, holt bakák obsitjai a vitézi telkek. Szekerünk a Szent Mihály- lova, nem nyiszorgó, köröz aluvásunk fölött három éhes holló. Mákos mannát Mikulásra rejt az arany pajta, Dózsa trónja a hegyünk, ugorjunk át rajta. Kiskanászunk Werbőczy, malacok közt székel, lovacskázik a legelőn valahai cséppel. Tizenkettőt üt a torony, fiúk, föl a fejjel, Kánaán ez, folydogál lefölözött tejjel. Csákót nekünk, pirosat! Marci jő Hevesről! Kókkadt kakas kukorékol a forró levesből. Máját, zuzáját megesszük, lába lesz a kardunk, magyaros díszlépést ver halálig a sarkunk.