Kását fújok tenyeremben^*

Jegenye nőtt a Tejúton, holt öcsémmel kivagdalom, elhasítunk hét hasábot, hét felhőből varrunk zsákot. Zsákban a fám foszlott köddé, dérré, füstté, harmatgyönggyé, kályhám fuvint hideg szájjal, torkán ki-be korom szárnyal. Öcsémnek már nem kell a fa, jó meleg a koporsója, s aki fát vesz angyal-pénzen, kását fújjon tenyerében.