Eső esik^*

Egy meztelen fenekű angyal vízzel teli kannát rugott föl, aztán remegő orrcimpával esőt kiabál pironkodva. Eső, eső, eső, eső, lucsokban fürdik a mező, ajtaján Szent Péter nyikorgat, gyere csak a szobámba lányom! Büntetné a rugdalkozót, az küszöbére térdepel, nézvén meztelen fenekecskét hümmög atyásan s félre fordul.