Margináliák a tízparancsolathoz

Zsidók, keresztények, mohamedánok – az emberiségnek közel a fele – szentnek tartják azt a tíz erkölcsi parancsot, amelyet az írás szerint isten közölt a néppel, igénybe véve a hozzá közel álló Mózes tolmácsolását. Isten és a nép között a frigytábla a szövetség tartalma és ára. A népnek ez a tíz parancsolat mond valamit, zavarja a megszegésében, bűntudatba és vezeklésbe ragadja, képmutatásra gerjeszti, de el nem bocsátja. Megsebzi az ártatlanságát. Morális lény az, aki a jó és a rossz tudásával cselekszi akár a jót, akár a rosszat. Mihelyt vállalta a tíz parancsolatot, mint feltétlen szabályt, az ember vállalta a bűnt, és ezt a köztes bolyongást a tudatlanság és az isteni hívás között. Cselekedete egyszersmind döntés is, amelyért a megnevezhetetlen autoritásnak személyes felelősséggel tartozik.

 

*

 

Tiszteld a szüleidet. Ne ölj, ne lopj, ne hazudj, ne törj házasságot, ne irigykedj. Vagyis ne tégy a másiknak olyat, amit magadnak nem kívánsz, ezt parancsolta a hang a népnek, amely alkalmasint tiszteletlen volt a szüleivel, ölt, lopott, hazudott, házasságot tört és irigykedett. De a szó beleégette magát a nép emlékezetébe.

 

*

 

„És közelebb jöttetek és álltatok a hegy alján, és a hegy tűzben lángolt az ég szívéig sötétség, felhő és sűrű köd alatt.” És akik ott álltak azt hallották: Én az örökkévaló vagyok a Te istened.

 

*

 

Az örök hatalom megszólít, isten jön az emberhez, de láthatatlan marad és nem akarja, hogy lássák. Ha láthatnánk, akkor ábrázolhatnánk és e képeket istenítve könnyű alkut köthetnénk az abszolút parancsokkal és tilalmakkal. A javaslat nem kínál középutat ölés és nem ölés, lopás és nem lopás, hamis és igaz tanúságtétel között, nem mérsékelt parancs. A tudás, ahonnan a tíz ige jön, értesült már arról, hogy az emberek miket művelnek, de a mércét nem a gyarlóságukhoz igazítja. Súlyos törvényeket ad, megtartó törvényeket. Ez a legegyszerűbb tanítás: a másik ember kímélete, amiben a föld lakói egyet tudnak érteni.

 

*

 

A tíz ige nem kíván semmi különöset, csak olyan tiszteletet a másik ember iránt, hogy az emberek – mint nép, mint társadalom, mint emberiség – együtt tudjanak élni egymással. Isten szavak, szövegemlékek közvetítésével beszállásolja magát az egyén öntudatába, mert a Te lehet a magányos halandó és lehet a nép, amely e törvény által köt szövetséget az egyetlen és örök hatalommal, hogy hosszú életű lehessen a Földön.

 

*

 

Mózes segít, ő a tolmács, ő az, aki legközelebb merészkedik a tűzben szóló hanghoz, aki így mutatkozik be: vagyok, aki vagyok. Az örök hatalom az, aki, az isteni másik, az egyetlen Te. Mózes létrehozza a dialógust, amely aztán csak megy valahogy. Ő is, a próféták is gyarló emberek. Gyarló emberek dialógusa egy féltve őrködő, voltaképpen gyarló istennel. A dialógus föltételezi a kölcsönös gyarlóságot, a szerelem a féltékenységet.

 

*

 

Isten és ember között, végtelen és véges között a feszültség örök, a szövetség feltételes. A szerződés érvénye feltételezi annak kétoldalú megtartását. A feszültséghez hozzátartozik Isten vád alá helyezése, ha az elvadult történés szerződésszegésként értelmezhető. Túlzott? Nem figyelt oda? Bizonyos tények után a meghökkent embernek nincs kalauza. A huszadik századi öldöklés-tömkeleg után, amelynek gyilkosai mind úgy képzelték, hogy ők jó hazafiak, van-e még értelme ennek a két szónak, hogy ne ölj? Kit köt ez? Istent? Embert? Senkit se?

 

*

 

Meglátni a másik emberben az örökkévaló egy másik képmását, önmagunk tükörképét tehát, amelynek nem illik olyasvalamit tennünk, amit mi magunk rossz néven vennénk tőle, mert ugye nem szeretnénk, ha megölne, meglopna, megrágalmazna, elszeretné a feleségünket és folyvást irigykedne ránk. A maga erkölcsi minimalizmusával így hangzik a lehetséges népi erkölcs alapja. Ez a szolidaritásnak az a minimuma, ami a megmaradás feltétele. Mint láttuk, nem teljesen üzembiztos feltétele. A mózesi tíz ige az a transzkulturális minimum, az a hordozható erkölcsi üzenet, amelyet nem kerülhetsz meg, és ami más néven, más fogalmazásban minden kultúrában fölmerül. A másik ember respektusa, igen, ez a tanítás lányege. A többi csak kommentár.