Búcsú Amerikától

Oldsmobile batárunkkal körbejártuk ma délelőtt a várost, mindent megkaptunk, amit akartunk, ajándékokat vásároltunk. Mindenki nyájasan mosolygott, a rendőr és az elárusító, a pincér és a bankkisasszony, a másik autó vezetője és a szembejövő járókelő, ha ránéztem. Mindenütt urbanitás, működő hálózatok és szolgáltatások, persze, sure, hogyne, telefonon is. Így szeretném? Miért ne? Nyugalom, dolgosság, megbízhatóság, gyors válasz, civilizáció. Ehhez képest magam is keleti vagyok, levelekre nem válaszolok, begubózom, kitörök, nem vagyok elég egyenletes. Miért ünnepelném a jellemhibáimat? Nem vagyok elég civilizált, nem respektálom szívből a tiszteletreméltó intézményeket, és bár tanár vagyok, az iskolából leginkább ellógni szeretek, a konferenciákon elalszom, az akadémiai madárnyelv untat és én képtelen vagyok ezt az unalmat elleplezni. Mindenesetre, ha valami helyiségben, ahol sokan ülnek ott kell lennem, igyekszem az ablak közelébe ülni, vágyódva kandikálok ki a szabad külvilágba és irigylem a verebeket.

 

*

 

Mindenkinek a másik tetszik – jó esetben. Akinek mindig csak önmaga tetszik, annak szörnyű kisebbségi érzése lehet. Nekem tetszik ez az amerikai alapszemélyiség a tapintatos jóindulatával. Urbánus nemzet. A keleti parttól a nyugati partig, a farmtól a felhőkarcolóig, a repülőterektől a benzinkútig számíthatsz arra, hogy köszönni fognak, megkérdik, hogy vagy, eligazítanak, ha kérdezel valamit, segítenek, ha rászorulsz, biztatólag elvárják, hogy tegyél valamit magadért, de respektálják, hogyha teszel, méltányolják a teljesítményt minden szakmában, és minden színvonalon, ezért mindenki a maga teljesítményének hozzávetőleges ismeretében többé-kevésbé a helyén érezheti magát. Inkább az a természetes, hogy a jó képesség és az intelligens munka tűrhetően fizető munkaadóra talál, mint az ellenkezője. Mindenütt vannak ronda alakok, vannak balesetek, de azért itt lehet valami biztonságérzeted. Arra, amit a munkáddal megszerzel, itt nem fognak különösképpen irigykedni. Az egyiknek kisebb háza van, a másiknak drágább autója, feljebb vagy lejjebb, de megvan a helyed. Ez a te helyed, te szerezted, nem szégyenled, sőt meg is becsülöd és azt látod, hogy mások is megbecsülik a helyedet. Megbecsülik a postást és a portást, a kereskedőt és a tanárt, a gyereket és az öreget. Az emberek megbecsülik egymást. Benne van a viselkedési szokásaikban a demokrácia. Sem a dölyfösség, sem az alázat nem jellemző a modorukra, diák és tanár barátságos és nyílt egyenrangúsága, a diákok ösztönös tisztelettudása a tanárok vagy az idősebbek iránt és egyszersmind a fesztelen őszinteségük kellemessé tette számomra a College erkölcsi légkörét. Minden előnyük és hátrányuk abból származik, hogy nincsen élő, mert a viselkedésben megőrzött tapasztalatuk feudális-rendi hierarchiájáról, fent és lent küzdelmeiről.

 

*

 

Ha az emberek és az ő teljesítményeik, valamint a jutalmaik megközelítőleg a helyükön vannak, akkor nem nagy mozgások, csúszkálások várhatók a lélekben sem. Nem haragudhatsz a helyed miatt, ha vesztettél, talán majd talpra állsz. Lehet fölemelkedni és lecsúszni. Lehet tanulni. Lehet olvasni. Ha törekszel, viszed valamire. Megmutatják a házukat, van ennél gazdagabb ház is, de azért ők is vitték valamire. Van valamijük. A semminél többjük. Tehát jól jártak. Az a városka, ahol ők vannak, tulajdonképpen maga a paradicsom. Hiszen ők nem is lennének itt, ha ez a jelentéktelennek tetsző városka, jobban meggondolva, nem lenne maga a paradicsom. Mehetnének jobban is a dolgok, de az élet alapvető rendjével itt nincsen baj. A politika, a futball és a lóverseny ugyanazon elvek szerint működik. Az elnökjelölttől a televíziósvitában azt várják, hogy most aztán jöjjön a nagy behúzás, számolják utána ki az ellenfelet. A győztest respektálják, akkor is, ha elnök, akkor is, ha bokszbajnok. Győzzön az erősebb. A bundát nem szeretik. A hazudozást nem szeretik. Hazugsággal itt nem mégy messzire. Széltolással sem. Az értelmiségiek nem beszélnek olyan könyvről, amit nem olvastak. A másik nem tételezi fel rólad, hogy át akarod vágni. A kocsmában fél tucat készülékben nézed a futballmeccset, és árpawhiskyt iszol sörrel. Biztos lehetek benne, hogy senki sem fog kellemetlenkedni, barátságosan rám mosolyog valaki, szívesen beszélgetne, de nem tukmálja rám a társaságát. Nyugodtan beszélgethetek a feleségemmel és nem fordul meg az eszemben, hogy talán óvatlanság volt ide bejönnöm egy csinos ifjú hölggyel, mert esetleg verekednem kell majd valamilyen lovagias indítékból.

 

*

 

Ha most elindulnál, ezer mérföldeken át vágtázhatnál és még mindig a te birtokodban járhatnál, mert ez a nagy föld a te birtokod. Ülj fel egy lakókocsira és járd be. A tiéd, mert mindenütt értik a nyelvedet, elfogadják a pénzedet, tudhatod mit kaphatsz a pénzedért és eligazodhatsz a szokások között. Igen, ilyesmiket gondolhat ennek a földnek a fia, át tudom érezni, amit ő érez. Lehet, hogy ez a kép idillikus, tudnék beszélni az árnyékokról is, de lehet így is látni a dolgokat, és sokan, akik Magyarországról idejöttek, így látják. Rendes helyet szereztek maguknak a nap alatt. Nincs ellentét az erkölcsük és a karrierjük között. Ennek ellenére sokan hazavágyakoznak, és sokan el is járnak a szabadságuk idején Magyarországra, sokan azt fontolgatják, hogy nyugdíjas korukban majd hazatelepednek, vagy legalábbis egy kis házat szeretnének otthon, de ez nem cáfolja az előzőeket. Én úgy megyek haza innen, mint egy barátságos vendéglátó házból. Vendégtanár voltam, megdolgoztam a béremért, volt szerződésben foglalt szabad időm is, azalatt tudtam magamnak is dolgozni, tisztességes cserét kötöttünk. Láttam, hogy mindenféle ember tudja szeretni és odaadó nyugalommal végezni a maga mesterségét. Nemcsak a hülye, hanem az értelmes is. Hogy a rendjén való működéshez pozitív értékek kellenek, amelyeket ugyancsak előállít a rendjén való működés. Aki pedig szemtelenül sokat keres, olyasmivel keresi, ami neked is eszedbe juthatott volna, csak éppen nem jutott az eszedbe. Van ennek a kultúrának valami önkorrigáló, funkcionális rendezettsége. Az ilyen embernek koherensek és konzisztensek az értékei. Egyikből következik a másik, egyik a másikat támogatja. Ennek a rendnek a megbomlása veszedelmes, ezt a pozitív rendet istennel azonosítják. Isten adta nekik ezt a szép, nagy és szabad országot, hálából november huszonhatodikán mindenki pulykát eszik családja és vendégei körében.