2. Kirándulás New Yorkba, Orchard streetDe jó az Orchard-streeten, puffancskabátok, hosszú gatyák, jó bakancsok, élvezd, mondja a fekete árus, egy másiknál elemet és kazettát veszek a kis zsebmagnómba, az árus beleteszi, szeret babrálni vele, örülök, hogy megcsinálja. Belegagyogok, közvetítek, itt aztán egy lélek sem érti, amit mondok. Kínaiak nyájasan rámnéznek, ilyen szemérmetlen még sosem voltam. Nem lehet, hogy az ember ott van a helyén, ahol szemérmetlen? Most éppen a kínai gyerekek csodálkoznak rajtam, itt én furcsa vagyok a többi furcsa között. Az a legjobb, ha az ember crazy. Piros, fehér, rózsaszín és lila hálóing leng a szélben, továbbá saslikillat és a faszénparázs füstje. Spanyol indián fiú vöröses szláv lánnyal. Rettenetesen szomorú öreg zsidó ül a farmernadrágja mellett. Felpuffadt, kitömött kofferek. Öt gatya – öt dollár. Van hosszú szárú, meleg alsónadrág és trikó is, ilyenekben szeretek aludni. Hogy nevettem apámat, amikor Ernő sógorától örökölt szarvasbőrnadrágja alá még jéger alsót is húzott. Laza ruhákban szeretek ülni az asztalomnál, meglovagolom a széket. Szőrmék, az üzlete ajtajában áll egy kopasz, szemüveges zsidó kezében egy pohár tejjel, iszogatja, kinéz. Hű micsoda ronda cipők! Egy gyönyörű ázsiai-fekete lány áll egy üzletajtóban és néz. Háta mögött a mennyezetről puha cseppkövek, selyemkendők lógnak. Áll ez a sötét felkiáltójel egy barlang szájában. Come in, we are open, kendők, selymek, legbelül egy tömör fekete szakáll. Sülő virsliszag, bordó indián kabátban, amelyről bőrrojtok lógnak alá, egy fekete ember süti neked a húst, enjoy it. Ebben a bárban egy olyan öregasszony adja a barna sört és a Jack Danielst, aki még nem vén asszony. Három kilencvenéves fekete öregúr mulattatja és ő akkorákat kacag a tréfáikon, hogy a hasa is megrezeg. Ilyenkor mindig egy kis balpillantást vet egy columbiai barna legényre, aki a barkóját simogatja és mutatóujjával a piros sapkája ellenzőjét hátrabiccenti. Ennek a columbiainak gézengúz arca van. Üvegfedelű kerek dobozkában egy golyócskát gurítgat. Belép egy asszony kalapban, a világ összes madarának begytollpihéivel az ő cowboy-keménykalapján. A hölgy vett egy bevásárlótáskát, itt hat dollárral olcsóbban sikerült megvennie, mint másutt, ebből most kitelik két pohár Heaven Hill jéggel és barna sör kísérettel. A mennyei dombokon én is szeretek őgyelegni. Két kínai kislány incseleg, egyik a másik ölében ül. Sehol ilyen jól nem bírom érezni magam, nem szórjuk homokba a gyöngyszem-pillanatot.
*
Utcaregényt írunk, ez a műfaja. A „Kerti mulatság” színhelye a kerti sírkőasztal, a veranda a nagy kertben, a behúzódás, a félreállás. Ezután inkább az utcai tumultus következzék, nem irtózunk embertársainktól, kedvünkre van számos utca a világban, és azokat mind összegyűjtjük városunkban, hazaimportáljuk őket Budapestre. Odavisszük Los Angelest és Lundot. Mindennek a kerete Budapest, de lám máris ott vagyok Berlinben a Bleibtreustrasseban, ahol régiségboltja előtt kissé hervadt kebellel ül egy empire asztalka mögött a tulajdonosnő és Hölderlin Diotimáját olvassa fennhangon. Aztán csak visszakanyarodom ide az Orchard utcába, a Lower East Sidera, ahol méla zsidók ülnek a boltjaikban. Bonyolítani a forgalmat? Két szó csak akkor talál egymásra a ráismerés villámló pillanatában, amikor egymás mellé tesszük őket.
*
Egy ernyős kínai előtt fegyelmezetten szimatol a vakvezető eb. Rengeteg kontaktlencse kínálkozik és mérhetetlen tömegű nadrág vagy magnetofon. Itt állok a Delancey Street és az Orchard Street sarkán: Bank Leumi Trust Company, Cohens optical, Kleins Monticello, Mezzanin’s Boutique. Trading Corporation. Régi zászló és szögesdrót a tűzlétrán. Rettenetes magas, szociális téglatornyok, bádoggal fedett ablak. Vörösre festett, kovácsoltvas mindenütt. Rengeteg értelmetlen cirádát kívánok magam köré. Helikopter az égen. Papírral, nejlonnal bekötött légkondicionáló készülék, megint egy helikopter repül el felettünk, kétemeletes házsor, lámpaárusok, felfelé fordított babalábak csúnya harisnyákban, fej nélküli babatestek, vizestartály a házak tetején, fehérre festett téglafal, fashions corner, designers mens clothing, Kohn and sons. Zsidó anyuka a kisfiával, aki egy deszkán végigsétál. Horganyzott bádogredőnyökön kuszán fecskendezett festékbetűk. A végén minden szürke lesz, a tiltakozás is, az arcom is.
*
Bolondok ezek az emberek, folyton kifejezik magukat. Szüntelen itt repked K. fölött egy helikopter. Magas század eleji eklekto-szecessziós bérház oldala gőzölög. Bonyolult faragványok, burzsoázia. Mivelhogy bourgeois vagyok, mi más akarnék lenni? Inkább ténfergek az Orchard streeten egy kis jegyzetfüzettel a markomban, mintsem hogy rókavadászaton sikongatnék. Bourgeois a harangozóházban? Nincs ebben némi bizarréria? Elfut mellettem egy kisegér. Majd el fogok otthon én is nehezülni, mint a többi magyar. Elakadtak a Kárpát-medencében, letették a lábukat, ott morfondíroznak, meghányják-vetik magukban a dolgot, nem sietik el, magyar ember evés közben nem beszél. Ki vagyok én? Csavargó Pál, egy boldog gép, amely pipál. Régi mesékben merülünk el otthon eleinkről a századelőn. Indiai szempillák. Káli táncol. Kard vörös bársony hüvelyben. Szemétzsák, lépcsők, felnyitott vasfedelek a járdán, föld alatti üreghálózat. Egyáltalán nem lehetetlen, hogy ebbe a kínai bárba bemegyünk. Egy kínai kislány a macskájával kergetőzik és valami nagy zacskóban kotorász. Itt vannak a piros kacsák, juj de piros, juj de ráncos ez a kacsa! Teknősbékák, levágott halfejek, jégen egymásra helyezett vörös halszeletek, gumók, narancsok, káposzták, gyökerek és a családok felülmúlhatatlan élete, papa, mama, kisfiú válogatják a szép salátaleveleket. A hagyományos családi erkölcs felülmúlhatatlan szilárdsága. K. ezt gyakorolja megint. Hol van a szemlélet szökevénye? Tigristabletták és óriási zsenysenygyökér üvegben, gyökéremberkék táncolnak madzagon, megeszed a férfierőt és elcsábítod a halál angyalát. A hölgy nehéz álmából felocsúdik és körülforgatja a hajnalba szerelmes tekintetét. A kocsmában óriási Frankenstein-figura, mögötte ott van a Vár Ura. Ebben a New Yorkban a nép – nép. Egy kínai halárus igazán halárus. Itt van a világ összes giccse. Ezüstpapírok, aranypapírok, minden ami fényes és olcsó, meg ez a tömérdek zajcsináló készülék. Szívesen kisétálnék egy balatoni mólóra utóidényben.
*
A város meghitt csúnyasága, rozsdás falak, nagy feliratok, század eleji ipari építészet, autóbuszroncsok, sok idős, fekete ember sötét ruhában, sötét kalapban, fehér ingben, mint Újfaluban az öreg kálvinista parasztok. Pazar faragású házhomlokzatok, a fákon nincs levél, rengeteg galamb röpköd körülöttünk, piactér, szemétzsákpagodák, nehéz padok, elhanyagolt homlokzatok, drága portálok, felfoghatatlanul ronda női cipők, chinese take out, chinese laundry, sportwear, food-market, cheese-emporium, itt megtalálod a világ minden sajtját, orrod előtt magyar kaskaval, szlovák juhtúró és bolgár juhsajt, a kocsmáros félretett nekem egy üveg cseh szilvóriumot, kedveskedés a kelet-európainak. Mint szomszéd nagy adag gombócot kapok a Ceske Budejovicéből ideszármazott vendéglőstől a sült kacsa mellé. Ez nem valami amerikai kombináció? Italboltjában üvegfal mögé rejtőzik flaskáival a boltos, kis ablakon át adja ki az árut. Hatalmas piros, zománcozott, alumíniumcsöves teherautók. Ha magasra ugornék, elérném a homlokzaton lecikcakkozó tűzlétra alsó fokát, ha jó nagyot ugornék, késsel a fogam között, géppisztollyal a kezemben kierőszakolhatnék belőlük egy melegkutyát egy korsó világossal. De mert nem szeretek ugrálni, inkább betérek ebbe a kis bárba, ahol a marhahúsos szendvics magasabb, mint a szájad ürege, a sör pedig megteszi a kívánt hatást, megmozgatod a lapockaizmaidat, a térdedre könyökölsz, elszívol egy Camelt, jól van, egerek. Oasis coctail lounge. Rejtelmes mélységű vegyeskereskedések, az ablakokon itt-ott deszka vagy hullámpapír, kitéve két matrac, galambok tipegnek rajta, pharmacy, cleaner, seven up, menyasszonyi ruhák, a kirakatokban állandóan felgyulladnak, kialusznak és vibrálnak a villanyégők, sziámi bár, sárga plasztikfőkötőben megy előttem egy családanya, sapkás feketék támasztják a falat, veszekednek, magyaráznak, spanyol szájakban lóg a cigaretta, meghasasodtak, piros kakas a cégtáblán. Játszótéren beton és kődomb, amelyen vastag ülepű fiúk ugráltatják vastag kerekű kerékpárjukat. „How are you, George?” „Fine!” Fehérre festett ablakkeretek a téglafalakon, furcsa kis tornyocskák, fantasztikus piaccsarnok és zsinagóga majd egy kikericssárga gyár. Legyen neked egy szép estéd. Neked is. |