Bemutatkozás

Ötvenhét éves regény- és esszéíró. Állampolgársága és anyanyelve magyar. Vallása zsidó. Apja vidéki vaskereskedő volt, anyja még él, egészséges. Két házasságból négy gyerek apja. Képzettsége szerint irodalomtanár. Felesége, Lakner Judit történész. Lakása – Buda kertes övezetében három szoba meg egy iroda. Vagyona egy lebontott romház falun. Ruhatára szerény, ellenben több írógépe van. Íróasztala előtt a balkonon virágokat, távolabb jegenyét lát, meg egy kórházat, ahol a már felnőtt, Párizsban élő gyerekei születtek negyedszázaddal korábban. A két kisfiúhoz délelőtt jön a húszéves Erika és elviszi őket kalandozni.

 

*

 

Jó gyerekkora volt, barátságos szülői ház, nagy rokonság, 1944-ben azonban kis híján Auschwitzba került, falujából szinte az összes zsidó gyerek odakerült és meghalt. Budapesten érte meg a felszabadulást 1945 januárjában, ha az oroszok nem jönnek, a nyilasok belelövik a Dunába. Ezek az életrajzi tények is magyarázzák ellenszenvét a szélsőjobboldallal szemben.

 

*

 

A gimnáziumban belépett a diákszövetségbe, 1949-ben egy írása miatt kizárták, aztán visszavették, aztán megint kizárták, aztán 1956 nyarán írtak, hogy megint visszavennék, nem válaszolt a levélre. Polgári eredete és viselkedése miatt az egyetemről is többször kizárták, tanárai pártfogásának köszönheti, hogy végül is 1956-ban levizsgázhatott. Az akkor feléledő kritikai gondolkodás egyik orgánumának, egy új folyóiratnak lett a munkatársa, az első lapszám 1956. október 23-án jelent volna meg. Aznap tört ki a forradalom. K. a nemzetőrség tagja lett, géppisztolyát az ágy alatt tartotta, senkire sem lőtt vele, időnként megsétáltatta. Fegyveresen védte az egyetemet, amelyet a szovjet csapatok nem lőttek. A nagy kiáramlás idején, 1956 végén, mikor barátainak a nagyobb része elment Nyugatra, ő akkor már családosan itthon maradt. Anyanyelvén beszélni és írni itt Magyarországon volt számára a legkézenfekvőbb.

 

*

 

A forradalom után három évig állástalan volt, majd sikerült gyámhatósági tisztviselőként elhelyezkednie, ahogy akkor mondták: problematikus gyerekekkel és körülöttük problematikus felnőttekkel kellett foglalkoznia. Hét éven át járta a zsúfolt bérházakat, majdnem mindenfajta lakót megismert, megtanulta viszonylagosítani mind a normálist, mind a deviánst. Részt vett a hatvanas évek fiatal íróinak szubkulturális életében. Félállásban Gogol, Turgenyev, Tolsztoj és Dosztojevszkij összegyűjtött műveit szerkesztette, a vastag könyvek bőrkötésben, bibliapapíron jelentek meg. 1965-ben városszociológus lett egy urbanisztikai intézetben, nem értett hozzá, de beletanult, járta az országot, kérdezgetett mindenféle embert, érdekelte a település, a város mint kulturális galaxis, vagy ha tetszik mint végtelen regény. 1973-ban a politikai rendőrség nyomására elbocsátották állásából. Foglalkozási tilalom alá került s maradt tizenhat éven át 1989-ig. Tagja volt annak a baráti, féllegális hálózatnak, amely demokratikus ellenzéknek is nevezte magát, majd pedig a felszínre jutva 1988-ban mintegy ezer alapító tag döntése alapján a Szabad Demokraták Szövetsége nevet választotta. Azelőtt semmilyen pártnak nem volt tagja, az írószövetségnek azonban igen.

 

*

 

Fiatalabb éveiben esszéket írt, harminchat éves volt, amikor első regénye „A látogató” megjelent. Ez a regény sokat köszönhetett a gyámhatósági tisztviselő tapasztalatainak. A könyv a magyar irodalmi életben feltűnést keltett, támadták-védték, tizenhárom nyelvre lefordították, külföldön jó kritikai fogadtatása volt. A legjobb időben jött meg érte az első komolyabb honorárium, K. ugyanis akkor már le volt tartóztatva barátjának és szerzőtársának, Szelényi Ivánnak a társaságában, akivel együtt végeztek városkutatásokat, majd együtt írtak egy társadalomelméleti esszét az értelmiségről és a szocializmusról. Még arra sem volt érkezésük, hogy fénymásolják kéziratukat, amely az értelmiség osztályhatalmának viszontagságait taglalta, s máris le voltak tartóztatva ugyanezért a munkáért, amelyet legfelsőbb parancsra meg kellett semmisíteni. E nemes célon sokan fáradoztak, a könyv mégis megjelent Nyugaton, következésképpen Budapesten is elterjedt. Akkor még számítottak a társadalomelméleti könyvek. Volt egy regénye is: „A városalapító”, visszaadták, túl sötét, ez már Nyugaton jelent meg először, aztán megcenzúrázva Budapesten is 1977-ben. Ezután itthon hosszú csend, a rendszer szemében K. bűnt bűnre halmozott, elmulasztotta cenzúrázni magát, teljes betiltás következett. Tizenkét éven át csak a földalatti, független, szamizdatsajtóban tudott publikálni, ami csupán néhány ezer főnyi, de igen érdeklődő olvasóközönséget biztosított. Így jelent meg „A cinkos” és a „Kerti mulatság” című regénye, továbbá három esszékötete, amelyek közül az egyik – a címe Antipolitika – a Közép-Európa sorsát nyomasztóan meghatározó Jalta-szisztéma bírálata volt. Ez a szisztéma felbomlott, nem utolsósorban a belső mozgalmak hatására, 1989-ben kitört a sajtószabadság, s a könyvpiac még nem omlott össze: K.-nak tavaly immár legálisan öt könyve jelent meg Budapesten, és a sajtóban is gyakran szerepelt.