Kis Zoltán novellái elé

Kis Zoltán huszonkét éves. Emmeline, avagy a válság műfordítói című novelláját két évvel ezelőtt írta, húszévesen. Jászberényben született, jogot hallgat az egyetemen, s a Ménesi úti szakkollégiumban lakik. Két novellája jelent meg eddig az Élet és Irodalomban, előtte pedig a Jelenlét címen megjelenő egyetemi antológia közölte írásait.

Már az első novellája meglepett. Nemcsak azért, mert érett volt, okos és fölényes, inkább az fogott meg, hogy a rövid írásban valami izgató megfejthetetlenség bujkált, akár egy kirakójáték alaktalan szeletkéjében. Később – amikor több írásával is megismerkedtem – néhány szeletke már egymáshoz illeszkedett, s merőben más kép alakult ki, mint amire számítottam. Kezdtem lassacskán észrevenni, hogy az író egy földöntúli fényektől derengő barlangvasútba vezet, ahol a merev viaszfigurák emberi mozdulatokat utánoznak, s az egész megtévesztően hasonlít az élethez. Kis Zoltán írásaiban fortélyosan egyensúlyozva játszadozik egymással a valóság és a fikció – akárcsak a most megjelenő novellában –, s közben zavarba ejtő képtelenségek teszik próbára a megbízható ítéletet.

Így az enyémet is. De a huszonkét éves Kis Zoltán puzzle játéka még nincs kirakva. Türelemmel várom – mást nem tehetek –, hogy újabb fontos részleteket hordozó szeletkék illeszkedjenek a teljes képhez, s legföljebb írástechnikai apróságokra hívom fel a figyelmét. Kis Zoli ilyenkor megértően bólogat.

Nem mondhatom, hogy rossz tanítvány.

Máris sokat tanultam tőle.