Versenyen kívülA közelmúltban harmincnál több fiatal prózaírót mutattunk be, java részüknek ez volt az első jelentkezése. Háromnak közülük azóta már kötetre van szerződése, egyesek ösztöndíjban részesülnek, nevükkel egyre gyakrabban találkozunk a lapok, folyóiratok hasábjain. Némelyikük tagja lett a fiatal írók József Attila Körének, tehát már igazolványuk is van róla, hogy fiatal írók. A bemutatottak táborából néhányan megrekedtek, első megjelenésük után soha többé nem mutatkoztak. Mások viszont otthagyták a munkahelyüket, hogy életüket ezentúl kizárólag az irodalomnak szenteljék. Többségük szerencsére továbbra is dolgozik mint jogász, újságkihordó, orvos, falusi tanító, nyomdai korrektor, zenetanár vagy pszichológus. Életkoruk húsz és harminc év között ingadozik, és eddig már sok fontos tudnivalót sajátítottak el. Tudják például, hogy a kéziratot kettes sortávolsággal illik gépelni, és a gemkapocs helye a bal felső sarokban van. Közérzetük általában kielégítő, kevés szót ejtenek a regény válságáról, s még egyiküket sem hallottam panaszkodni, hogy az idén nem őt küldték el egy tanzániai írótalálkozóra. Díjkiosztások idején arcizmuk sem rezdül, versenyen kívül futnak, eredményeiket akkor sem jegyzik, ha netán lehagynának is egyet-keltőt az élcsoportban törtetők közül. Biztosak benne, hogy előbb-utóbb ők is rajthoz állnak. A kezdet mindenesetre biztató. A kéziratlapok tiszták és szabályosak. Huszonhat sor kettes sortávolsággal és egy gemkapoccsal a bal felső sarokban. |