Meddig fiatalok az írók?

Rendíthetetlenül hiszek benne: helyes és fontos vállalkozás, hogy időről időre fiatal írókat mutatunk be. Pontosabban fogalmazva, olyan ígéretes kezdőknek adunk lehetőséget, akik azzal válnak fiatal írókká, hogy bemutatjuk őket. Az ígéretes kezdők, amint megtudják magukról, hogy ők fiatal írók, azon nyomban lázas tevékenységbe kezdenek: felmérik a helyzetüket, szemlére bocsátják a közérzetüket és körülhatárolják az igényeiket. A fiatal írók – ahogy mondani szokás – a helyüket keresik a társadalomban, abban a társadalomban, amelynek berendezésével igencsak elégedetlenek. Frissen szerzett jogosítványukkal türelmetlenül száguldoznak az irodalom országútjain, a homlokukon egy titkos jellel, amely – mint a kezdő vezetők T betűje – arra figyelmeztet, hogy ne érjen senkit váratlanul, ha szabálytalanul előznek, hirtelen fékeznek, vagy túllépik a megengedett sebességet. Ez a szeszélyes közlekedés óhatatlanul kisebb-nagyobb koccanásokat eredményez, de hát hunyjunk szemet felette. Legyünk megértők a fiatal írókkal, akik mindaddig fiatal írók maradnak, amíg a helyüket keresik a társadalomban, általános érvényűnek tartják a közérzetüket, jogosaknak az igényeiket, és megváltoztathatónak a világot. S ha a viselkedésüket olykor barátságtalannak érezzük, elég, ha megsúgunk nekik egy titkot: Ne tévessze meg őket, hogy a látásunk megromlott, a járásunk lassú, és a hangunk öreges. Ez csupán a látszat.

MI IS MINDANNYIAN FIATAL ÍRÓK VAGYUNK.