Írók huszonöt év körül

Alig ismerjük őket. Nem beszélnek küzdelmes gyermekkorukról, írói módszerükről, s még sohasem hallottam tőlük, hogy alkotói válsággal küszködnének. Nem állíthatom, hogy túlságosan közlékenyek, bár azt sem állítom, hogy barátságtalanok. Nem lihegnek az igyekezettől, hogy közénk tartozzanak, és nem rendülnek meg a kinyilatkoztatásainktól. Bizalmatlanok és okosak. Még nem történt meg velük az élet. Néhány évvel ezelőtt – tizennyolc évesen – okosabbak voltak, de azóta, szerencsére, sokat felejtettek. Szigorúságuk mintha enyhült volna, láthatólag elnézőbbek irántunk. Már nem mindig éreztetik a fölényüket, ám attól még mindig elzárkóznak, hogy átadjanak valamit lenyűgöző ismereteikből. Nincs is rá idejük. Kvantummechanikával foglalkoznak, japánul tanulnak, és librettókat írnak rockoperákhoz.

Ez mind nagyon fontos és hasznos dolog. De azért bizony jólesne, ha egy kicsit velünk is foglalkoznának.

Hiszen felelősek értünk.