A kung-fu szépsége

Amióta megnéztem a Ninja Akadémia című videofilmet, egyfolytában arra készülök, hogy én is ninja legyek. Tanulmányaimban egyelőre még csak a meditációs póz terén értem el jelentős haladást; ezt akkor szoktam felvenni, amikor a feleségem bejelenti, hogy: „Ma te hozod el a gyereket az iskolából.” Ilyenkor szoktam az ősi szamurájkiáltásokat is gyakorolni. A meditációs pózon kívül főképp az éjszakai edzéseim közé tartozik a csupán rituális értékű mozgások gyakorlása is, mivelhogy én a taoista elvekre épülő lágy kung-fu híve vagyok. A kudarcoktól nincs mit félnem, aki látta a Ninja Akadémia című filmet, meggyőződhetett róla, hogy bárkiből lehet ninja, és csak türelem kérdése, hogy elsajátítsa a „nyolc tigram ökle” harcmodort.

A film arról szól, hogy Japánban egy öreg főninja két legjobb tanítványa – egy japán és egy amerikai ninja – közül akarja kiválasztani szellemi örökösét, akinek majd átadja a hatalom jelképét, egy arany dji jit gont. A két ninjának meg kell küzdenie egymással az arany dji jit gonért, az ősi vayramushi szabályok szerint. Ám az amerikai ninja csalárd eszközökhöz folyamodik, hogy legyőzze ellenfelét, ezért a főninja a japán ninját kiáltja ki győztesnek. Az amerikai ninja emiatt megsértődik, „nem ebben állapodtunk meg, apuskám” felkiáltással visszatér hazájába, és Los Angelesben ninjaiskolát nyit. De mit tesz Buddha, a japán ninja is Los Angelesben telepedik le, és ő is ninjaiskolát nyit, nem messze az amerikai ninjaiskolájától. A japán ninja iskolájában éppen a beiratkozás szertartása folyik, az érdeklődés széles körű, a ninjaaspiránsok között van egy pantomimművész, egy biztosítási ügynök, aki Rambónak képzeli magát, két vihogó lány, egy léha aranyifjú és egy jómódú bérgyilkos, aki az edzések alatt sem hajlandó levetni a szmokingját… Javában folynak a gyakorlatok, a tanítványok már elsajátították a bak mei pai harcmodort, és éppen hozzálátnak a pa kua chuanhoz, amikor az amerikai ninjának tudomására jut, hogy régi ellenfele, aki megfosztotta az arany dji jit gontól, itt tartózkodik a közelben. Ütött a leszámolás órája! Egy ködös őszi hajnalon az amerikai ninja tanítványaival együtt ráront a japán ninjaiskolájára. A harc változó kimenetellel folyik, amikor az amerikai ninja szembekerül japán ellenfelével, s párharcra hívja az elszenvedett régi sérelmekért. A japán ninja kezébe veszi arany dji jit gonját, háromszor meghajol, s elmorogja a szertartásos japán szöveget, ami valószínűleg azt jelenti: „Vasárnaponként sárga és lila virágot viszek a sírodra.” De még be sem fejezi, amikor az amerikai ninja orvul fél lótuszülésbe kényszeríti, és mindjárt egy négyujjas szúrással támad. A japán ninja ekkor alsó rúgóvédéssel hárítja a támadást, és egy köríves könyökütéssel válaszol, amit az amerikai ninja gyors kígyófejblokkal véd. A harc szépsége felülmúl minden eddig látott ninjaküzdelmet. Az amerikai ninja már-már győzni látszik, hátsó köríves kampórúgása megrendíti a japán ninját, de az összeszedi maradék erejét, dji jit gonjának nuncsakuját rácsavarja az amerikai ninja csuklójára, és egy horogrúgással nyakra támad. Az amerikai ninja földre zuhan, és nem mozdul többé.

E rövid ismertetésből is kitűnik, hogy a Ninja Akadémia című videofilm bővelkedik az izgalmas jelenetekben, de én a legfőbb érdemének mégis azt tartom, hogy sikerül megszerettetni a távolkeleti harcművészetet a nézővel. Nekem leginkább az ősi szertartások tetszettek, az a lélekből fakadó udvariasság, amikor az ellenfél – ellentétben a mi parlamenti gyakorlatunkkal – tiszteletadásul háromszor is meghajol a partnere felé, mielőtt tökön rúgná.