Szexpírt az ifjúságnak

A minap kivételesen egy szexfilmet kölcsönöztem ki az Intervideótól. Nyugodt, békés napom volt, az estét is izgalommentesen akartam eltölteni, a szexfilmekből pedig garantáltan hiányzik minden izgalom. Azok a pajkos események, melyek a szexfilmek lényegét képezik, megszokott koreográfia szerint zajlanak le, meglepetés nem érhet bennünket, eltérés legfeljebb a keblek, hátsó domborulatok és combok méretében mutatkozik. Más – a cselekményben jelentősebben közreműködő – testrészt nem láthatunk, mert ha látnánk, akkor ez már nem szexfilm volna, hanem pornófilm, amit egyelőre hivatalosan nem terjesztenek. De ezt ne is sajnáljuk. Az általában nem túlzottan merev, sokszor kifejezetten lankatag látványért cserébe a szexfilmek esetében tökéletes illúziót kapunk. A határozott és hosszan tartó akciók során nem kell minduntalan attól tartanunk, hogy a mondanivaló kicsúszik a dolgok szabályos menetéből, vagy éppen hogy nem gyömöszölődik be.

A Van, aki forróbban szereti című szexfilmben még egy korosodó, kopasz – és már régóta tehetetlen – mogyoróültetvényes vágyait is sikerül felgerjesztem a történet fekete bőrű hősnőjének, aki a férfi előtt térdelve magabiztosan jelenti ki: „Most megpörkölöm a mogyoródat!” Mire a mogyoróültetvényes reménykedve lihegi: „Gyerünk…! Hadd nőjön nagyra a kis huncut!” Ebből az is látható, hogy a szexfilmek készítői sokat adnak a szellemes dialógusokra, melyeknek csupán egyetlen hibájuk van, hogy németül hangzanak el, enyhén bajor dialektussal. Ami némileg a cirkusz porondját juttatja az eszünkbe, mert hiszen köztudomású, hogy a vadállatok kizárólag németül értenek. „Na komm schon!” – sürgeti a fekete bőrű lány a mogyoróültetvényest szinte ugyanazzal a hangsúllyal, ahogy az idomítónő kiált az oroszlánra: „Zum Platz, Zuleika!”

Aki egy szexfilmet feliratok nélkül próbál megérteni, jó, ha tudja, hogy a német „kommen” ige alatt azt is érthetjük: elérkezni a csúcsra. Tehát amikor a férfi egy súlyemelő végső elszántságával a tekintetében azt suttogja: „Ich komme schon!” – ez azt jelenti: „Mindjárt elérkezem a csúcsra, kérje ki fióküzleteinkből a többi szexfilmet is.”

Nyugodtan kikérheti, még az ismertetést sem kell elolvasni a borító hátlapján, ezekben a filmekben mindig ugyanaz történik. Egyszer fordult csak elő velem – Németországban –, hogy egy szokásostól eltérő, szellemesnek mondható videofilmet láttam. A címe ez volt: Romeo és Júlia titkos szerelmi élete. Tulajdonképpen az eredeti darabot játszották, kihagyásokkal ugyan, de a shakespeare-i szöveggel. Csakhogy az erkélyjelenet alatt, míg Romeo előtt egy Montague lány térdelt a homályban, Júlia mögött, az erkélyen, egy Capulet fiú működött szorgalmasan. Júlia szavai – „Oh, Romeo, mért vagy te Romeo…” – kis sikolyokba fulladtak, mivelhogy a hátulról jövő ráhatás igen megerősödött.

Nem tudom, születtek-e azóta más filmek is ebben a műfajban, de az ötletet hasznosnak és nálunk is megvalósíthatónak találtam. Ezzel a módszerrel irodalmunk számos klasszikus alkotását menthetnénk meg az enyészettől, s tehetnénk vonzóvá az ifjúság számára, Katona Józseftől egészen Németh Lászlóig.