Az igazgató is csak ember

Egy rokonszenves színház rokonszenves igazgatója nyilatkozott a Nap TV pénteki adásában; Bálint András, a kitűnő színész, rendező, előadóművész és nem utolsósorban kedves, szeretetre méltó egyéniség. A színház terveiről és gondjairól is olyan természetéből fakadó gyermekded nyíltsággal beszélt, hogyha én lennék az új törvényhatóság, önkormányzat meg színházi főizé, gondolkodás nélkül beléhelyezném a bizalmamat további ötven évre. Ámuló képpel hallgatta a riportert, látszott rajta, hogy nem érti, mitől olyan komolyak manapság az emberek, holott a dolog roppant egyszerű: jó színházat kell csinálni, jó darabokkal, és általában szeretni kell a közönséget.

Kellemes érzéseket keltett bennem a műsor, és közben büszke voltam magamra, mert eszembe jutott, hogy valamikor én is adhattam egy életre szóló tanácsot ennek a híres embernek és népszerű igazgatónak.

Húsz esztendeje is van talán, hogy egy baráti társasággal kirándultunk a Balatonra, ha emlékezetem nem csal, Szántódra. Dél volt már, amikor megérkeztünk, és Bálint András addigra nagyon megéhezett. Végre találtunk egy vendéglőt, asztalhoz ültünk, és Andris önfeledten falatozni kezdett. Ma is megborzongok, ha visszagondolok rá, sohasem láttam életemben ilyen ártatlanul őszinte mohóságot. Még le sem nyelte a megrágott falatot, már tömte a szájába a következőt. Ételmaradékok szóródtak szét a négy égtáj felé, az asztalkendőn gyűltek a húsleves foltjai, a székek karfáján dinnyelé csurgott végig, Andris ingét kenyérmorzsák borították. Sokkolva néztük ezt a senkit nem kímélő falatozást – a pincért, aki felszolgált, állítólag azóta is vegetatív neurózissal ápolják –, de nem szóltunk egy szót sem, csak a székünket húztuk egy kicsit távolabbra. Bálint Andris szeretetreméltó egyéniségének köszönhette ezúttal is, hogy az esetet igyekeztünk hamar elfelejteni.

Néhány évvel később beállított hozzánk, először láttam őt gondoktól gyötörten. Kiderült, hogy Kovács András új filmjében kapott szerepet, egy ellenszenves SS-tisztet kellett alakítani. „Én eddig csupa rokonszenves szerepet játszottam – mondta. – Hogyan tudok én ezzel megbirkózni? Mivel tegyem magam ellenszenvessé?”

Ez tényleg nehéz feladatnak látszott, ezen én is hosszasan elgondolkodtam. Egyszerre csak fény gyúlt az agyamban, rátaláltam a megoldásra.

Azt mondtam Bálint Andrisnak:

– Egyél!