A kor szele

Nem tudom, más hogy van vele, de én már lassacskán jobban szeretem nézni a reklámokat a tévében, mint magát a műsort. Szellemesek, ötletesek, s vannak közöttük egészen meghatóak is. Például az Új Magyarország (a napilap) reklámja az ártatlan gyermekkel, ki fémpálcikájával megüti a triangulumot, amely csengve bong, vagy bongva cseng.

Egy tiszta hang.

Ideológiai különbözőségénél fogva egészen más illatú, de éppoly meggyőző a Népszabadság reklámja. Egy férfi ül valahol – kétségkívül egy félreeső helyen, ahol általában szívesen olvasunk újságot –, a kezében tartott napilap eltakarja az arcát. Rövid, ám feszült pillanatok múltán felemeli a fejét az újság mögül, és végtelen megkönnyebbüléssel – bár a nyomizástól még fáradtan és rekedten – azt mondja: „Most jó!”

Szavait sejtelmes nesz követi, egy befejező akkord, nem hivalkodó, de mégis sokatmondó, egy eleresztett sóhaj alulról.

Egy tiszta hang.