Tanuljunk nyelveket!

A nyelvtudás nagyon fontos dolog, különösen manapság, amikor lépten-nyomon azt halljuk, hogy közelednünk kell Európához. Ezért illeti dicséret a tévé olasz nyelvtanfolyamát, amelyet már négy hete láthatunk nap mint nap a képernyőn. Ha a tanulni vágyó nézők eddig szorgalmasan követték a műsort, az ötödik hét elején már úgy tudnak beszélgetni olaszul – a műsorvezető szerint –, akárcsak Neil és Pat, akik egy presszóban találkoznak, feltehetően Rómában. Hogy vagy? – kérdezi Pat, mire Neil azt válaszolja: Elég jól. Majd ő kérdez: Iszol valamit? Szívesen – mondja Pat. – Egy kapuccinót. Nem eszel semmit? – kérdezi Neil. Pat megrázza a fejét: Reggel csak egy almát eszem. Neil a pincérhez fordul: Kérek egy kapuccinót és egy kávét.

Ennyi.

Négy hét tanulás után ez azért nagyon szép, értelmes beszélgetés. Újabb négy hét leforgása alatt Pat feltehetően megunja az almát, és igényesebb lesz a táplálkozás terén. Mint az a különös akcentussal beszélő vendég, aki két-háromperces lágytojást kér pohárban, vajjal és enyhén pirított kenyérrel egy budapesti kávéházban.

– Uraságod ugyebár nem magyar? – érdeklődik a pincér.

– Nem – feleli a vendég. – Én vagyok orosz.

– Milyen jól tetszik beszélni magyarul – álmélkodik a pincér.

– Én tanulok szisztematikusan magyart – mondja nem kis büszkeséggel a vendég. – Mindennap tíz szó. Az egy héten hetven szó. Egy hónapban háromszáz szó. Egy évben pedig háromezer-hatszázötven szó – ezután jelentős mozdulattal megkopogtatja a homlokát. – És tetszik látni, ez mind van itt, ebben a kis segemben.