Virágszirmok a Szajnán

Tegnap délelőtt egy szerelmes film ment a tévében, egy igazi békebeli szerelmes film, amiben nem volt sem pszichológia, sem erotika, az első halvány ajakcsók is csak a huszonkilencedik percben esett. Nehéz volt elhinni, hogy valamikor ilyen filmeket vetítettek. Egy távoli világ üzenete volt ez a film, úgy hatott ma már, mint egy sci-fi. Pedig alig ötven éve készítették ezt a filmet, Abel Gance rendezte, az akkori legnagyobb francia csillagok játszottak benne: Micheline Presle, Fernand Gravey és Elvire Popesco. Egy festő és egy párizsi midinette szerelméről szólt a film a békebeli Párizsban – a régi békebeli Párizsban –, amikor a művészek bársonykabátot viseltek, a nők tollas kalapot, a vendéglőkben javá-t táncoltak, és a Szajnán tavaszi virágszirmokat sodort a szél. Minden olyan volt, ahogy a kis cselédek képzelték el a világot, miközben füzetes regényeket olvastak a hokedlin, ha éppen nem macerálták őket. A festő azt mondta a kis midinettnek: soha nem hittem volna, hogy létezik ez az érzés, amit most érzek. A kis midinette pedig azt mondta: ilyen boldog még nem voltam életemben. Nagyon szép dialógusokat hallhattunk.

El sem tudom képzelni, miféle megfontolásból került a tévé műsorára ez az ötvenéves film, amelynek nem volt sem filmtörténeti jelentősége, sem más mondanivalója, mint a szerelem és az is csak úgy, ahogy az elgyötört kis cselédek álmodoztak róla a hokedlin. A régi mozi hangulatát varázsolta vissza ez a film, a rózsaillatú permettel, a zörgő staniclikkal és az elfojtott sóhajokkal az oldalpáholyokból. Lehet, hogy szégyenkeznem kellene, de engem is magával sodort ez a rég elfeledett hangulat, nagyon hiányzott, hogy nem ült mellettem senki, és így nem volt alkalmam bátortalan lábmunkákra a szék alatt. De azért én is szipogtam egy sort, és a végén nagyon hálás voltam a tévének, hogy egy léha ötletből műsorra tűzte a Rajongás című ötvenéves francia filmet, anélkül, hogy mondanivalója vagy filmtörténeti jelentősége lett volna.

Bárkinek az ötlete volt is, azt üzenem neki: soha nem hittem volna, hogy létezik ez az érzés, amit most érzek.