Kegyetlen eljárás

Nem tudom, ki sugallta az Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóságnak azt a remek ötletet, amivel büntetőjogi eszközök híján rákényszerítheti az adósokat, hogy befizessék az elmaradt társadalombiztosítási járulékot. Az ötlet – amint ezt a Nap TV péntek reggeli műsorából megtudtam – roppant egyszerű. Az adósokat kipellengérezik, vagyis a nevüket – vagy a vállalat nevét – megjelentetik a sajtóban, aminek következményeképp a vállalkozó – vagy a vállalat – kétszer is meggondolja magát, mielőtt nem fizeti be a társadalombiztosítási járulékot. Ez esetben ugyanis a családját is kiteszi a legmegalázóbb inszinuációknak. A kisfiára ujjal mutatnának az iskolában: „Látjátok, gyerekek, ez az a Galambos Pistike, akinek az apja nem fizette be a társadalombiztosítási járulékot.” Pistikét ezek után nem veszik be az iskolai kosárlabdacsapatba, és év végén nem kapja meg A magyar cserkészmozgalom története című jutalomkönyvet. A szégyenkező vállalkozó pedig a falhoz lapulva oson haza, ahol a felesége sírva fogadja, mert a kozmetikus nem volt hajlandó kinyomni a mitesszereit.

Ilyen hatalma van nálunk a sajtónak.

A Társadalombiztosítási Főigazgatóság képviselőjének arcára ezért némi aggodalom is kiült, amikor erről beszélt Forró Tamással. Valószínűleg arra gondolt, hogy ez a drasztikus intézkedés, amelyet most próbálnak ki először, előre nem sejthető következményekkel járhat. Mert mi van akkor, ha egy kipellengérezett vállalkozó – vagy vállalatvezető – szégyenében elemészti magát, s a revolver mellett az asztalon a következő búcsúlevelet hagyja: „Nem fizettem be a társadalombiztosítási járulékot, ezért a társadalom kivetett magából, nevemet meghurcolták a lapok hasábjain. Nincs más választásom, mint a halál. Végakaratom, hogy a gyermekemből tisztességes ember legyen, aki mindig befizeti a társadalombiztosítási járulékot.”

Ez esetben a Társadalombiztosítási Főigazgatóság lesz meghurcolva, a lapok másról sem fognak írni, mint az embertelen módszerekről, amelyek a halálba kergetik a vállalkozókat.

De ettől nem kell félni. A dolgok, sajnos – vagy hála istennek – másképp működnek nálunk. Miután a csalárd vállalkozó neve megjelent a lapokban, másnap kisfiát kihívják az iskolában a katedra elé: „Látjátok, gyerekek, ez az a Galambos Pistike, akinek az apja nem fizette be a társadalombiztosítási járulékot.” A bejelentést élénk üdvrivalgás követi, Pistikét beveszik az iskolai kosárlabdacsapatba, és év végén megkapja A magyar cserkészmozgalom története című jutalomkönyvet. A vállalkozó feleségének valamennyi mitesszerét kinyomják, és első osztályú arcpakolást kap primőr uborkából. A vállalkozó pedig diadalmasan tér haza kedvenc kávéházából, ahol késő estig fogadta a gratulációkat. Otthon már várja egy távirat, amelyben újabb hongkongi hitelekről értesítik.

Szerintem a vállalkozó nálunk egyetlen dologtól tart. Nehogy a lapok véletlenül megírják róla, hogy becsületes, és mindig befizeti a társadalombiztosítási járulékot.