Csak egy kapszula

Ünnepek utáni első vasárnapomat Vágó Istvánnal, az utánozhatatlan tévés egyéniséggel töltöttem. Ezt nem panaszképpen mondom, éppen ellenkezőleg. Nagyon sajnáltam, hogy aznap mindössze három műsort vezetett, és így csak néhány órán át hallhattam őt. Reggel a Tévémagiszterben jeleskedett, kora délután a Kerék-bár című utazási vetélkedőt vezette, majd rögtön utána Grétsy László nyelvművelő műsorában fölényes biztonsággal segített a kitűnő nyelvésznek rávilágítani a hibás szóhasználatokra. Bennem ez a műsor mindig kisebbrendűségi érzéseket kelt, mert én a felét sem tudnám megválaszolni a kérdéseknek. Ha engem kérdeznének például, hogy miért írják az Antallt két ellel, én azt válaszolnám, hogy azért, mert eggyel kevés volna, hárommal pedig sok. (Ellentétben egy másik véleménnyel, amely szerint azért írják két ellel, mert múlt idő.) De visszatérve Vágó Istvánra, estére már semmi nem maradt belőle a nézőknek, pedig énekelhetett volna még francia sanzonokat, vagy játszhatott volna skót dudán. Vágó István mindent tud. A Tévémagiszterben is méltó partnerként, felkészülten tárgyalt a tudósokkal az emberiség jövőjéről, s a tekintetéből sugárzott, hogy ez a jövő rózsás lesz. Mert vegyük például az orvostudományt. Megismerkedhettünk a műsorban egy kis kapszulával – nem nagyobb, mint egy vitaminkapszula –, amely a ’90-es években befejeződő kísérletek eredménye. A kapszulába különféle gyógyszerek mellett egy miniatűr számítógép van beépítve. Miután lenyeltük a kis kapszulát, az elhelyezkedik valahol a bélrendszerben, és figyel. Ha érzékelője valamiféle rendellenességet észlel a szervezetben, azonnal adagolni kezdi a megfelelő gyógyszert, s mire észrevennénk, hogy tüszős mandulagyulladásunk van, már el is múlt.

Jó dolog már most tudni, hogy egy kis kapszulával a bélrendszerünkben a ’90-es évekre egészségesen, jókedvűen és ruganyos léptekkel fogunk járni a világban, és képesek leszünk egymás után akár öt műsort is vezetni a tévében.

Erős a gyanúm, hogy Vágó István már bevette.