Törpe minoritás

Esténként, mielőtt a Híradó elkezdődik, mint a jó apák általában, együtt nézem kisfiammal a tévé gyermekműsorait, a Mofli, az utolsó koalát vagy a Hupikék törpikéket. Némely filmmel azonban nagyon elégedetlen vagyok, mert az éretlen gyermekeket a tiszteletlenség és fegyelmezetlenség irányába befolyásolja. Ezért azután ne csodálkozzunk, ha a gyermek eltolja magától a tökfőzeléket, meghúzza a lányok haját, és nyelvet ölt az oktatóra. Eme kártékony filmek legkirívóbb példája a Tom és Jerry, amelynek alkotói az anarchoid hajlamú, a rend fogalmát helyesen értelmezni képtelen Jerryt részesítik előnyben a kötelességét teljesítő, fegyelmezett Tommal szemben. Tomnak az a feladata, hogy vigyázzon a házra, és megakadályozza a készletek elherdálását, őt ezzel bízták meg, ezért kapja a tejecskét és a jó meleg fekhelyet a kandalló mellett. Ezzel szemben mit látunk? A fékeveszett tömegtájékoztatás hatására a gyermek rokonszenve a közérdek szempontjait felrúgó, az egérlyuk elé blokádot állító Jerry felé fordul, kacag és tapsikol rajta, amikor e törpe minoritás a rendet képviselő Tom farkát miszlikbe vágja, áramot ereszt az orrába, és vasalót ejt a fejére a kredencről. Az áldatlan állapot mindaddig így marad, amíg Tom végre nem kap megfelelő publicitást a Jerryvel és az őt pártoló felelőtlen egerekkel szemben, akik valójában nem is egerek, hanem – Alexa Károly, a Hitelben megjelent népmesei ihletésű szavait idézve – „nyálukat fröcskölő, sakálhangú görénypacsirták”.

Bizony, gyerekek, ez a tisztán csengő hang az, amelyre a jövőben oly nagy szükségetek lesz lelki és szellemi fejlődésetek érdekében.