„Nincs még veszve…”

A Nap TV szerda reggeli adása arról beszélt, hogy a lengyelek úton-útfélen panaszkodnak, mert a magyarok már nem szeretik őket. A lengyelek hagyományos vonzalma egyoldalú és viszonzatlan, ami nagyon fáj nekik. Azt is megtudtuk, hogy ez a szerelmi válság általában tízévenként szokott bekövetkezni, akárcsak nálunk odahaza. Bár igaz ami igaz, nálunk azért egy kicsit sűrűbben. Ilyenkor én egy szép csokor virágot szoktam venni a feleségemnek vagy valami apró ajándékot, egy levelet is mellékelek hozzá pár kedves sorral: „Az én édes kis bogaramnak…” Vagy „jobban szeretlek, mint valaha…” Én azt hiszem, valami hasonló gesztus nem ártana a lengyelek felé, egy kis figyelmesség, amiből megértenék, hogy néha mi is idegesek vagyunk, mert ugye nekünk is megvannak a magunk gondjai, de azért éppen úgy szeretjük őket, mint Báthory István idejében. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a lengyelek nagyon érzékenyek, hamar búra adják a fejüket, ha csalódás éri őket. Ilyenkor elcsüggednek, kishitűek lesznek – ahogy mondani szokták –, hamar bedobják a törülközőket.