Plömplöm

Meg vagyok győződve róla, hogy a TV-ben a műsorok adási idejét gondos kutatások alapján állapítják meg. Nem véletlen, hogy a TV-torna nyugdíjasoknak reggel megy, a Popkorong pedig este, holott lehetne fordítva is. Ha az ember nagyon gondolkodik, mindenre talál logikus választ, még arra is, hogy miért sugározzák este 9 óra 30 perckor az Újvári Mihály borotvatartója című néprajzi műsort, és 6 óra 30-kor a Tájak, városok, embereket. Egyet azonban képtelen vagyok kitalálni, miért sugározzák reggel 8 órakor a Menedzser Magazint, ami olyan műsor, mint az a vicc, hogy: „Van egy rossz hírem, és van egy jó hírem”, azzal a különbséggel, hogy ebben a műsorban a „van egy rossz hírem”-nél abbahagyják. A csütörtök reggeli Menedzser Magazin felülmúlta önmagát. Jó modorú és elegáns közgazdászok azon vitatkoztak, hogy harmincöt százalékos lesz-e jövőre az infláció vagy ötvenszázalékos, netán annál is nagyobb méretű. Nem az a baj, mondta biztató mosollyal az egyik közgazdász, hogy infláció van, ez előfordul egy jól működő gazdaságban is, de nálunk az infláció egy nem működő gazdaságban következett be. Ha ezt este tudom meg, van egy-két rossz órám, azután lefekszem aludni. De miért közlik ezt velem kora reggel? Csütörtökön egész délelőtt ezen törtem a fejem, de sehogy sem sikerült megérteni. Kora délután arra a következtetésre jutottam, hogy azért nem értem meg, mert értelmileg sérült vagyok. Sebaj, mondtam magamban, este 10 óra 35 perckor megnézem a Kézen fogva című érdekvédelmi műsort értelmileg sérült embereknek.