Írta: Wang Hu

Engem mindig zavar valami, amikor a Szomszédokat nézem. Itt játszódik a mi világunkban, és mégsem ismerek rá semmire. Pedig ugyanazt a sódert nyomják, ami már az ember könyökén jön ki, hogy eltűnt a boltokból az olaj, meg ma is csak ugyanazok csinálják, és ha így drágul továbbra is a benzin, és a nyugdíjasoknak már öt deka parizerre sem telik, az újságok meg össze-vissza írnak mindent… Valami éteri hiteltelenség lengi át az egészet, mindenben van egy kis hasonlóság, és mégsem stimmel semmi. Ahogy a megboldogult Rajkin mondta volt: Válámi ván, de nem az igazi… A múltkor azonban elkezdtem kapiskálni, hogy mi rejlik e mögött. Alkalmam nyílt ugyanis megnézni a Szomszédok egyik folytatását kínaira szinkronizálva. Akár hiszik, akár nem, kínaiul sokkal hitelesebb volt, mint magyarul. Nemcsák tökéletesen játszotta a kínai munkást, aki kiábrándult a kulturális forradalomból. Kulka pedig, amikor megfontoltan azt mondta, hogy: „Ping csang tung dien po”, hitelesen vetítette elénk az új kínai értelmiségit, amint biztos tekintettel néz a jövő felé. Máriáss Jozsó még a mozdulataiban is tökéletes kínai bölcset alakított, s minden bizonnyal Kon Fu Cét idézett Palócznak, akinek arcvonásaiban még az ősi mandzsu jelleget is fel lehetett fedezni. A rövid részletben is megtalálhattunk mindent, ami oly jellemző a kínai filmművészetre: a nyugodt, méltóságteljes cselekményhiányt és a tiszta, romlatlan igénytelenséget. Ahogy néztem a filmet, hirtelen fény gyúlt az agyamban. A Szomszédokat valószínűleg egy kínai írja bérmunkában a Magyar Televízió számára. Tudom, hogy ez nagyon merész állítás, és sokan lesznek, akik nem hisznek nekem. Ezeknek azt üzenem, hogy nézzék meg egyszer figyelmesen a Szomszédok főcímét. Fel van tüntetve a zeneszerző, a jelmeztervező, az operatőr, a gyártásvezető és a rendező. Író sehol.

Na ugye?!