Magánvélemény

Nagyon kell vigyázni mostanában a nyilatkozatokkal, addig semmit nem kell készpénznek venni, amíg az ember nem tudja biztosan, hogy hivatalos vagy magánvéleményről van szó. Lassacskán ott tartunk, hogy a szerelmi vallomások őszinteségében sem lehetünk biztosak, ma már egy tájékozottabb lány feltétlenül megkérdezi a fiút: „Mondja, Pista, ez a hivatalos vagy a magánvéleménye?” Persze, ami a politikát illeti, azelőtt is volt magánvéleményünk, de csak bezárt szobában, az ágy alá bújva mertük elmondani a legbizalmasabb barátunknak. A demokrácia csalhatatlan jelének vehetjük, hogy ma már a politikusok is elmondják a magánvéleményüket, méghozzá nyilvános fórumokon. Ezt általában nagyon eredeti, játékos módon teszik, nem közlik előre, hogy ez a magánvéleményük, erről csak később értesülünk egy másik nyilatkozatból, amiről szintén nem tudjuk, hogy hivatalos vagy magánvélemény. Kapkodhatjuk a fejünket! Jeszenszky Géza külügyminiszter például a parlamentben hajmeresztő kijelentéseket tett. Csakhamar kiderült, hogy ez a magánvéleménye volt, nyilatkozott is a sajtónak, hogy ő szabadelvű, liberális ember. Csurka István MDF-képviselő viszont azt nyilatkozta, hogy a bolsevizmus és a liberalizmus egy tőről fakad. Puff neki! Akkor most hogy van ez? Magánvélemény. Ahogy magánvélemény volt Kéri Kálmán tábornok úr elmélkedése is, miszerint a Szovjetunió ellen – és ennek következményeképp a szövetségesek ellen is – igazságos háborút viseltünk. Ez egy kicsit elhamarkodott kijelentés volt Kéri tábornok úrtól – még magánvéleményként is –, de hát van ez így néha, biztosan nagyon kellett neki…

Mindez azért jutott most az eszembe, mert megnéztem a Nap TV szerda reggeli adását, amelyben Für Lajos honvédelmi miniszter – ezúttal mint történész – fejtette ki véleményét a jövő történelemoktatásáról. És amit kifejtett, okos volt, biztató és mélyen demokratikus. „A történelemszemléletben a többszínűség fog uralkodni – mondta –, hiszen ez a demokrácia alapelvéből következik, különféle felfogások fognak egymás mellett létezni, egymással vitatkozni. És szerintem ugyanez lesz az oktatásban is…”

Bármily egyetértéssel hallgattam is Für Lajos honvédelmi minisztert – ezúttal mint történészt –, nem tudtam megfeledkezni egy közelmúltban megjelent közleményről. Für Lajos történész – ezúttal mint honvédelmi miniszter – ajándékot és üdvözletet küldött Megay Lászlónak, az Ostenburg-különítmény egykori terrorlegényének, a Somogyi–Bacsó gyilkosság egyik tettesének, akit még a Horthy-politika sem vállalt fel. Akkor ez most mi? Hogy ismerje ki magát az ember?

Ha engem kérdeznek, van erről véleményem.

De hát az is csak magánvélemény.