Szakértők

Tegnap reggel nyolc óra tájban izgatottan kapcsoltam be a készülékemet, mert az újságban azt olvastam, hogy kedvenc műsorom, a Kinn, padon vendége a kitűnő politikus, Katona Tamás lesz. Katona Tamás valószínűleg nem ért rá, helyette sebtiben egy másik népszerű külpolitikust hívtak meg, hogy elemezze a moszkvai puccsot s benne a KGB szerepét – Farkas Vladimirt. Az ismert szakértőt – bár sok pletykát hallottam róla – még eddig soha nem láttam, ezért borzongó érdeklődéssel vártam, hogy megjelenjen a képernyőn. Azoknak a barátaimnak, ismerőseimnek elbeszélése alapján, akik valaha nem túlzottan előnyös kapcsolatban álltak vele, máshogyan képzeltem el őt, ezért mindent szemügyre vettem rajta, hátha találok valami jelet, ami hitelessé teszi a róla szóló mendemondákat. De semmi ilyesmit nem találtam. Egy kifogástalanul öltözött, kissé félénk urat láttam a képernyőn, egy kopasz és szemüveges főkönyvelőt. Úgy is beszélt, mint egy precíz és pontos tisztviselő, látszott rajta, hogy alaposan ismeri a politikai intrikák, árulások és erőszakos cselekmények természetét. Kíméletlenül lerántotta a leplet a hatalom bitorlóiról, a nyolcak bandájáról – hogy az ő szavaival éljek –, a Szovjetuniót pedig az utolsó gyarmatbirodalomnak nevezte. Feltehetően az is megfordult a fejében, hogy talán még felfigyelnek rá, és a tisztogatásnál esetleg igénybe veszik az ő bizonyítottan hatékony módszereit. Elvégre szakértőkre mindig szükség van.

Mit tagadjam, Farkas Vladimir tárgyilagos beszámolója egyre hevesebb ingerültséget váltott ki belőlem. Ám azután lelkemet megint betöltötte a béke, mert eszembe jutottak Bárány Béla római katolikus lelkész szavai, melyek ugyancsak a reggeli műsorban hangzottak el: „Ne legyünk előítélettel se önmagunk, se mások iránt, hiszen megváltozhatunk, alakulhatunk az élet folyamán…”

Még szerencse, hogy nem idézte a krisztusi igét, miszerint: ha valaki megüti a jobb orcádat, nyújtsd neki a bal orcádat is.

Ez esetben Farkas Vladimir egy életre el volna látva munkával.