Sztriptíz

Nem tudok állást foglalni sztriptíz ügyekben, akárhogy töröm is a fejem. Támadjam? Védjem? Egyiket sem érdemes, az egésznek nincs akkora jelentősége. Az Új Reflektor Magazin keddi műsorában a riporter megkérdezett egy értelmes arcú, csinos kislányt: „Jó ez neked, hogy ennyi ember előtt mutogatod magad?” „Jó – mondta a kislány mosolyogva, majd hozzátette: – megszoktam.” Azután munkában láttuk a kislányt, a színpadon riszálta magát, kis fenekét ötletszerűen dobálta erre-arra, minden rafinéria nélkül. Az egészben nem volt annyi erotika, mint egy bátortalan lábmunkában, a moziban. A parketten táncoló fiatalok fel sem néztek a színpadra, ami a kislányt láthatólag nem is érdekelte, önmagát akarta kifejezni, mint egy dilettáns költő. Ha megkérdezik tőle, mi a foglalkozása, valószínűleg azt válaszolta volna: előadóművész. Akárcsak az a rokonszenves vidéki tanítónőnek látszó hölgy, aki a mostanában divatos live show-ban lépett fel a partnerével, egy szelíd tekintetű, szőke férfival. „Ez csak imitált szeretkezés – magyarázta a nő –, ennek megvan a pontos koreográfiája.” Be is mutatták a művészetüket, egymásba fonódva hajlongtak, forogtak a földön, egy olcsó táncjáték volt az egész, semmivel sem több. Sejtelmes fények, sejtelmes zene, ugyanezt a műsort láthatjuk Siófokon, Boglárlellén, Keszthelyen. A legkülönösebbet ebben a műfajban Szigligeten láttam, ahol nincs még szálloda sem, álmos kis falu, távol az idegenforgalom áramlataitól. Ám egy ügyes pesti ember megvette a régi vegyeskereskedést, átalakította diszkóbárnak, folytatólagos sztriptízműsorral. A műsor egy tapolcai asszonykából áll, aki minden órában egyszer tárgyilagosan levetkőzik, ilyenkor a pincér a vendégektől fejenként egy százast kasszíroz. Mérsékelt élvezet, mérsékelt árakkal. Az asszonyka elvétve tesz egy-két mozdulatot, amely – tapolcai viszonyok közt – némileg emlékeztet a szenvedélyre. De inkább ne tenné! A faluban egy ideig aláírásokat gyűjtöttek, hogy tiltsák be a műsort, azután abbahagyták, beletörődtek, talán már büszkék is rá. Még egy év, és a tapolcai asszonyka éppúgy hozzá fog tartozni a faluhoz, mint a postáskisasszony. Délelőtt ötliteres demizsonba bort vásárol a Józsi bácsinál, délben derelyét szaggat, délután eltrécsel az asszonyokkal. Este levetkőzik.

Ilyen az élet. Hagyni kell a dolgokat.