Az elmebaj szélén

Nem tudom, hány éves lehet most Szabó Icuka – Ilonka néni? Nagymama? –, de nekem még mindig olyan hamvasan fiatal, mint amikor először mutatkozott be a Szabó család első adásában, melynek születésénél magam is ott voltam, a rádió dramaturgiáján. Akkor találkoztunk mindannyian először egy folytatásos történettel, melyben a szereplők sorsát hétről hétre nyomon követhettük, és amelyben csupa hétköznapi esemény történt: családi perpatvar, munkahelyi súrlódás, szerelem, betegség… éppúgy, mint az életben és éppúgy, mint az igazi irodalomban. És akkor találkoztunk először a közönség reagálásával is, amely mindannyiunk számára megdöbbentő volt. Már az első adás után tízezrével érkeztek a levelek, de nem a szerkesztőknek címezve, hanem Szabó néninek, Szabó bácsinak, Icukának és szinte valamennyi szereplőnek. Icukát rábeszélték az udvarlójára, lebeszélték róla, Ilonka-napon özönlöttek a dísztáviratok, sőt az ajándékok is. Szabó bácsi borotvapengéket kapott, Szabó néni uborkaszeletelőt, és mi is azon kaptuk rajta magunkat, hogy izgatottan lessük az eseményeket: vajon Icuka hajlandó-e odaadni magát az udvarlójának, vagy továbbra is megőrzi az erényét. (Az igazat megvallva, mi azon az erkölcstelen állásponton voltunk, hogy feküdjön már le azzal a szegény fiúval.) Azután meghalt Szabó bácsi, és a temető feketéllett a gyászolóktól, és a koszorúkat nem a kitűnő színésznek, Szabó Ernőnek a sírjára helyezték, hanem Szabó bácsiéra, és százezrek gyászolták Szabó bácsit, és a Szabó néni címére érkezett részvéttáviratok elbonrították a rádió dramaturgiáját. Borzasztó.

Tegnap este, amikor a Kórház a város szélént néztük a TV-ben, azt mondja a feleségem: „Ez a Blažej doktor egy rohadék, a kis ápolónő pedig teljesen hülye, hogy hisz neki.” „Még mindig inkább a kis ápolónő – mondom –, mint az a rémes feleség.” „Egyáltalán nem rémes – mondja a feleségem –, egyetlen bűne, hogy szereti Václavot.” (Lehet, hogy nem Václavot mondott, de mindenesetre a keresztnevén nevezte Blažej doktort.)

Később azon kaptam rajta a feleségem, hogy levelet ír. Átláttam a szitán. Tudtam, hogy figyelmeztetni akarja a kis ápolónőt, ne higgyen Blažej doktornak. De engem sem ejtettek a fejemre. Azonnal tollat ragadtam, és megírtam Blažej doktornak, hogy vigyázzon, mert intrikusok veszik körül.

Sova doktornak is írni fogok. Még van egy kis időm, amíg megjönnek a mentők.