Drámai vallomás

Szent meggyőződésem, hogy a magyar filmrendezők nem nézik a televízió riportjait. A keddi Új Reflektor Magazin olyan megtörtént eseteket vett bonckés alá, melyek feldolgozása egy csapásra megoldaná a magyar filmgyártás problémáit. Ragadjunk ki ezekből egyet, még csak rövid hírként: „Siófokon bizony változatlanul keveslik az emberek azt a húszmillió forintot, amelyért egy magyar–nyugatnémet kft. megkapta a belváros legértékesebb részét, mintegy ötezer négyzetmétert. Azt is furcsállják, hogy a kft. generalmenedzsere az a doktor Gáti István, aki korábban mint tanácselnök működött közre az említett terület értékesítésében.” Ez aztán a tipikus maffiatörténet, akár Szicíliában is játszódhatna, csak akkor nem „Siófoki kótyavetye” volna a címe – mint a riportnak –, hanem az, hogy „Palermói hiénák”.

Én így képzelem el magyar feldolgozásban a történetet.

Megjelenik Siófokon a köztiszteletben álló üzletember, Schilling úr, akiről még senki nem sejti, hogy az ő személye áll a nemzetközi telekspekulációk maffiája mögött. A szerepet Mensáros Lászlóval játszatnám. Már a film kezdetén rejtélyes körülmények között a Balaton vizébe fullad egy öreg halőr, akiről később kiderül, hogy azért kellett meghalnia, mert ismerte Schilling urat Nyíregyházáról, amikor még Sombereki Lajosnak hívták. Schilling úr most már kiterjesztheti a hálóját a balatoni telkekre a siófoki tanácselnök – Andorai Péter – közreműködésével, akit kezében tart a maffia. Ám az MDF helyi szervezetének vezetője – Kozák András – átlát a szitán, leleplezi az ügyet Ilkei Csabának – Bács Ferenc. De a becsületes MDF-vezetőt másnap holtan találják egy boglári rekettyésben. Összezárt öklében egy Márka jelzéssel ellátott kupakot szorongat, ami csalhatatlan bizonyítéka, hogy a magyar maffia végzett vele. Ilkei Csabát pedig besározzák, a legsötétebb rágalmakat terjesztik róla és a TV éttermében el akarják pusztítani egy mérgezett rostélyossal… De hiába a maffia mesterkedése, Ilkei Csabának sikerül felgöngyölíteni a bandát, miután tisztázta magát a rágalmak alól. Ez a tisztázás mellesleg az Új Reflektor Magazin keddi adásában így hangzott el: „Nem tenném, ha nem kérdezte volna kétszáztizenhárom nézőnk ugyanazt, amit egy hetvennyolc éves néni így fogalmazott meg: »Fiam, én rendszeres nézője vagyok a műsorának, de ha tudtam volna, hogy kommunista párttitkár volt a tévében, akkor már rég elzártam volna a készüléket.« Drága néném, ne zárja el, mert sohasem voltam párttitkár, lévén hogy párttag sem voltam.” Engem megrendített ez a drámai önvallomás. Elképzelem, milyen arcot vágtak hozzá a maffiózók!