Ajánlom magamatBüszkén állíthatom, hogy a Soros Alapítvány irodalmi ösztöndíjaira tett javaslatokban bárki másnál jobban kivettem a részem, ez statisztikailag is bizonyítható. Szorgalmam és munkabírásom e téren nem ismert határt, tőlem nem távozott senki ajánlatlanul, lett légyen író, költő vagy egyéb irodalmi munkásság ígéretes művelője. Megjegyzendő, hogy az „ígéretes” jelzőt szinte valamennyi ajánlásomban felhasználtam, jegyzeteim szerint száztizenkétszer írtam le a következő meghatározást: „A fiatal magyar irodalom egyik legígéretesebb képviselője.” Kedvelt fordulataim közé tartozott ez is: „Műveit csupán az egyetemes európai irodalom mércéjével lehet megközelíteni.” Fáradhatatlanul végeztem a munkámat – amely már-már a hivatásommá vált –, még akkor is, ha a hely és az időpont nem volt rá éppen a legalkalmasabb. Ajánlottam már szerkesztőségekben, boldog családi körben, tarajos hullámokon vergődő vitorláson s kórházi ágyon, infúzióval a karomban. Aláírtam javaslatot nyilvános illemhelyen és liftben, a harmadik és hatodik emelet között. Ajánlásaimmal új műfajt teremtettem, amelyet – mások véleménye szerint is – sikerült művészi tökélyre emelnem. Tömör jellemzéseimmel még azokban a nem ritka esetekben is képes voltam meglepő eredményt elérni, amikor a javasolt személy egyetlen sorát sem olvastam. Szenvedélyemet az sem csillapította, hogy a szerzők többsége az ösztöndíj elnyerése után többé egy sort sem írt le, örökre elfelejtett alanyt állítmánnyal egyeztetni, s végül bazáráru üzletet nyitott valahol a külvárosban. Engem az ajánlás önmagáért izgatott; tekintet nélkül fajra, nemre, világnézetre, elfogulatlanul fogalmaztam epigrammatikus jellemzéseimet, s mindegy volt nekem, hogy a pályázó posztmodern dekadens vagy szürnaturalista. Kielégített az a tudat, hogy közreműködésemmel többen kaptak Soros-ösztöndíjat, mint ahány író egyáltalán élt Magyarországon, a Halotti beszéd óta napjainkig. S habár megtanultam könnyedén, elegánsan, szinte gondolkodás nélkül fogalmazni, azért nem kevés nehézséggel kellett megküzdenem. Egyes pályázók ugyanis – főként a beérkezettebb írók köréből – kérelmükhöz hosszas önéletrajzot is mellékeltek. Ezekben az esetekben igen sok energiámat emésztette fel a helyesírási hibák javítása – amennyiben én voltam az első ajánló. A Soros Alapítvány ösztöndíjának elnyeréséhez – tudniillik – két, esetleg három ajánló meleg hangú értékelése kívánatos. Én bizony – bevallom őszintén – mindig sokat adtam rá, hogy kik az ajánlótársaim. Máig is elégedettséggel tölt el, hogy eddig olyan személyiségek akadtak közöttük, mint Esterházy Péter, Kornis Mihály és Pomogáts Béla professzor úr. Sajnos, bármennyire igyekeztem is, hogy ajánlásaim eljussanak a T. Kuratóriumhoz, néhány szövegem még mindig az irattartómban lapul, mivel mind a mai napig nem találtam vállalkozót, aki ajánlótársamul szegődött volna. Gyűjteményem némely darabját abban a reményben teszem közzé, hogy talán felkelti az érzékenyebb kritikusok, Radnóti Sándor, Balassa Péter vagy – akire még gondolni is alig merek – Kulcsár Szabó Ernő figyelmét.
***
„T. Soros Alapítvány! T. Kuratórium! Hornyák Elemér a fiatal magyar irodalom egyik legígéretesebb képviselője. Versei az emberi lét legmélyebb rétegeiből fakadnak fel drámai erővel. A költő jól ismeri ezt a gyötrelmes világot, hiszen élete során még soha nem volt lakása. Teherpályaudvarokon megrekedt vagonokban, sétatéri padokon éjszakázva születtek megdöbbentő művei. Az idén nyaralt először életében, egy rózsadombi sorház kapualjában, ahol végül a kukák között elkezdhette Hullafoltok című kötete összeállítását. Véleményem szerint ehhez minden támogatást megérdemel.”
***
[A továbbiakban a címzés, mint fent.]
***
„Schulek Gergely az irodalom egy különös, eddig még sehol nem ismert változatát fedezte fel. Bár valamennyi műfajban jelentőset alkot, műveit nem veti papírra, így csupán következtethetünk páratlan, sokoldalú tehetségére. Meggyőződésem, hogy minden le nem írt mondata igen komoly mértékben gazdagítja a magyar irodalmat. Támogatását javaslom.”
***
„Herendi Ákost, a kitűnő drámaírót nem szükséges bemutatnunk. De mert életmódjáról, írói módszeréről szerénységből nem szokott nyilatkozni, így kevesen tudják, hogy tavasztól őszig az Égei-tenger partján dolgozik, a vízben lubickolva jutnak eszébe legértékesebb gondolatai. Orvosai azonban vírusos szénanáthájára sószegény diétát javasoltak, ezért kénytelen Gellért-hegyi villájának kertjében úszómedencét építtetni, ami igen magas költségekkel jár. Nem kétséges, hogy mindenkinek – akinek szívügye a magyar irodalom – kötelessége támogatni azt az írót, akinek műveit csupán az egyetemes európai irodalom mércéjével lehet megközelíteni.”
***
„Vereczkey Gejza a magyar nemzeti öntudat költője. Költészetében egészen a pogány mítoszokig megy vissza, szívesen dolgoz fel kabar és besenyő motívumokat. Különös szóhasználataiban a sumér igeragozást veszi alapul. Semmit nem von le az értékéből, hogy mondanivalói eddig csak kevesekhez juthattak el, mivel megértésükhöz alapos előtanulmányok szükségeltetnek. Vereczkey Gejza ugyanis verseit rovásírással írja, s már ezzel a teljesítményével is kiérdemli a T. Kuratórium jóindulatát.”
***
Végezetül néhány szót magamról is. A minap megkeresett az A Bóvli nevű kiadó igazgatója, azzal a szándékkal, hogy hajlandó sajtó alá rendezni összegyűjtött javaslataimat, amennyiben erre kieszközlöm a Soros Alapítvány támogatását. Én magamat nem ajánlhatom – ez nem is volna ízléses –, de ha valaki mégis vállalkozna rá, üsse kő, szívesen rendelkezésére bocsátanám valamennyi eddig jól bevált közhelyemet. |