Hús- és sírbolt

Régi kedves barátommal találkoztam a minap a Farkasréti temető ravatalozója előtt. Az elhunyt adatait olvasta éppen egy tábláról. „Élt negyven évet – suttogta maga elé. – Ez a legérettebb kor…”

Azután felém fordult.

– Jó húsban vagy – mondta, miután alaposan végigmért. – Csak úgy dagadnak a sonkáid.

– Tudom – mondtam. – Le kellene fogynom.

– Isten ments – emelte fel a kezét –, a lapockád már így is csupa csont. – Megveregette a vállamat. – Hogy állunk az egészséggel?

– Szo-szo – mondtam. – A lábammal mostanában nem nagyon bírom a strapát.

– Hát igen – mondta elgondolkodva. – Az emberben már sok a mócsing ebben a korban. – Megragadta a karomat. – Oda nézz! – kiáltott fel.

Telt idomú, tizenéves lány állt meg mellettünk.

– Micsoda finom, fiatal husika – lelkendezett a barátom, és megnyalta a szája szélét.

– Egy kicsit bandzsít – mondtam.

– Sose voltál nagy gourmand – állapította meg nem kis megvetéssel. – Na de mindegy. Örülök, hogy láttalak.

– Temetésre jöttél? – kérdeztem.

– Nem – mondta. – Néha be szoktam térni ide. Van itt egy barátom, aki félretesz nekem egyet s mást.

Furcsa fény gyúlt a szemében, ezért jobbnak láttam, ha nem firtatom a dolgot.

Elbúcsúztunk. Rövid ideig még követtem a tekintetemmel. A ravatalozó mögött eltűnt egy helyiségben, amelynek ajtaján ez a tábla lógott: Hullamosó.

Nem tulajdonítottam jelentőséget a barátom viselkedésének. Az iskolában is különös fiúnak ismertük, nagyon szeretett nassolni, néha ellopta a társai tízóraiját.

A találkozásunk óta alig telt el néhány hét, amikor véletlenül kezembe került a Közmű című üzemi lap októberi száma. Éppen csak belekukkantottam, tele volt számomra érdektelen tudósításokkal arról, hogy milyen munkákat végez ebben a hónapban a Közterület-fenntartó Vállalat. Amikor ott tartottam, hogy a hónap végéig befejezik a Kaszásdűlői és a Római úti lakótelepek nagytakarítását, félre akartam tolni a lapot, de a tekintetem véletlenül egy bekeretezett hír vastag betűs címére tévedt: „Olcsón lehet vásárolni”. A hír rövid volt, de nekem elállt tőle a lélegzetem:

„Kedvezményes húsakciót szervezett a Temetkezési Intézet szakszervezeti bizottsága. Az előzetesen írásban igényelt mennyiséget október 24-én és november 2-án vehetik át az érintettek az Új köztemetőben és a Farkasréti sírkertben.”

Mintha villám csapott volna belém, hirtelen agyamba villant barátom különös viselkedése a ravatalozónál. Kezdett minden megvilágosodni előttem.

Végigfutott rajtam a remegés.

A fejhúsomtól egész a csülkömig.