Önnevelésünk tervezőiPistikével, aki nyolcéves, az iskolában találkoztam. Ült a padban, és csendesen merengett. Ajkai hangtalanul mozogtak. – Mi bajod van, Pistike? – kérdeztem tőle. – Semmi – felelte. – Csak meditálok. – És min meditálsz, Pistike? – Az akaraterőn, mely önnevelésünk motorja. – Máskor is szoktál meditálni? – kérdeztem. – Igen – felelte. – Tegnap például azon meditáltam, hogy milyen ember szeretnék lenni. – És milyen ember szeretnél lenni? – Jó gazdag. – És mondd, Pistike, nagyon szeretsz meditálni? – Egyáltalán nem szeretek. Csak muszáj. Benne van a napközi általános napirendjében. Megnéztem a napközi általános napirendjét, tényleg benne volt, mint harmadik pont: Meditáció. „Rövid, öt-tíz perces elcsendesedés a tanteremben. Funkciója: ráhangolódni a komoly munkára. Közösségépítés. Önnevelés. A meditáció irányított gondolkodás megadott gondolatokról. Az első félév anyaga címekben: Ismerd meg önmagad! Az önnevelés. Ismerd meg a világot! Feladataid, kapcsolataid. Milyen ember szeretnél lenni? Önnevelésünk motorja: az akaraterő. Önnevelésünk tervezői: az igazság és a szeretet. Az akarat ellenségei. Az ész ellenségei. A szív ellenségei. Feladatod a világban.” Nagyon irigyeltem Pistikét, hogy már zsenge korában meditálhat, nekem ez, sajnos, nem adatott meg. Talán még nem késő – gondoltam magamban, és elhelyezkedtem Pistike mellett pancsantra ülésben. Meditálni kezdtem egy megadott gondolatról: Az ész ellenségei. De nem kellett sokáig meditálnom, a napközi általános napirendjével a kezemben hamarosan választ kaptam a megadott gondolatra. Továbbá azon meditáltam, hogy miért van annyi gyenge idegzetű gyerek manapság. |