Kéjgyilkos hegyek

Ma délután látogatóim becsempészték hozzám a kitűnő fiatal író, Csaplár Vilmos Egy látkép története című új regényét, melyet a Magvető adott ki. A könyvet, ha sikerül kijátszanom a főorvos úr figyelmét, el fogom olvasni, mert már a kiadó ismertetőjének sejtelmes sorai is olyan hatással voltak rám, mint „egy többszörös háztulajdonosra a hegyek” És azt is megtudtam az ismertetőből, hogy a könyv „abban az értelemben is regény, ahogy azt egy olvasó elképzeli”.

„Bővelkedik cselekményben, változatos életsorsokat vonultat fel, szenvedélytől fűtött hősei olyan közel jönnek hozzánk, hogy a törtértelem eresztékeit pillantjuk meg. Egy vízbe fulladt, mellényes úr a történelmi Magyarország pusztulását vetíti előre, a gyönyörű Wesp Lilit, a vörös hajú városszépét szenegáli katonák mosolya és más katonai missziók táncos kedve közepette űzi féktelen természete. A víz, általában a természet jelentős helyet foglal el a szereplők lelkivilágában. Egy többszörös háztulajdonosra oly nagy hatással voltak gyerekkorában a hegyek, hogy előzetes letartóztatásban, kéjgyilkossággal vádolva is felidézi őket. Trestyán Zelmát a festményeken ábrázolt tájak nézése bódítja el. Valami furcsa szerelmi szenvedély, mely befelé fordul, lesz úrrá a lelkeken.”

Ez az ismertető a szokásos esti hideg zuhany ellenére is annyira felizgatott, hogy látomásaim támadtak. Egy vízbe fulladt mellényes úr olyan közel jött hozzám, hogy megpillanthattam a történelem eresztékeit, a féktelen természetű Wesp Lilit, aki a történelmi Magyarország pusztulása, s más táncos kedvű katonai missziókat. Az elbódított Trestyán Zelma mögött fenyegetően közeledett felém egy feldúlt szerkesztő, akinek lelkivilágában és fejében nagy szerepet játszik a víz.

Valami furcsa szenvedély, mely befelé fordul, lett úrrá a lelkemen.

Kimásztam az ágyam alól, ahová a szenegáli katonák mosolya elől bújtam el, s lopva rágcsálni kezdtem egy gumidominót.