Jól bevált gyakorlat

Találkoztam egy kamionsofőrrel, aki sírt. Bicske és Herceghalom között állt az úton a kamion, a pilóta egy kilométerkőnek támaszkodott, s arcát a kezébe temette. Megkérdeztem tőle, hogy segíthetek-e valamiben, mire ő azt mondta, hogy rajta már nem lehet segíteni, ő egy elveszett ember.

– Mégis, mi történt? – kérdeztem.

Ekkor a pilóta beszélni kezdett.

– Uram, én Kamcsatkába viszek árut rendszeresen. Visszafelé azután Pekingben újabb árut veszek fel, és Nepálon, Burmán, Indián, Afganisztánon át jövök haza budapesti telephelyemre, ahol már forró teával várnak a kollégák.

Felém fordította az arcát, a fél füle hiányzott.

– Jakutszk mellett fagyott le – jegyezte meg keserűen –, amikor egyszer kereket cseréltem.

Majd így folytatta:

– Öt esztendeje járok ezen a vonalon. Tizenhatszor tettem meg eddig az utat. Több, mint ötszázezer kilométert vezettem, uram, hóviharban, homokviharban. S mindezt azért, mert egy nagy cél lebegett előttem…

A felindulástól alig bírt beszélni. Észrevettem, hogy a bal kezén csak két ujja van.

– A Kancsendzönge alatt farkasok támadtak rám – suttogta –, úton Katmandu felé.

Később megtudtam, hogy négy fogát, elöl, egy iráni vámtiszttel folytatott nézeteltérés során vesztette el, és a forradások az arcán egy mandzsu útonállóval vívott közelharc emlékét őrzik.

– Nem volt könnyű ez az öt év, ezt elhiheti, uram. De mindez semmi ahhoz képest, ami most történt.

– Mi történt? Beszéljen végre! – sürgettem türelmetlenül.

– Jöjjön velem – mondta, s a kamion végéhez bicegett. (Három évvel ezelőtt ugyanis a bengáli hegyek közt egy tigriscsapdába lépett bele.)

Szó nélkül követtem.

– Látja ezt a horpadást? – mutatott a hátsó lökhárítóra, s a szemét ismét elöntötték a könnyek.

A hátsó lökhárító tényleg be volt horpadva, az egyik indexlámpa is megrepedt.

– Látom – mondtam. – De ez nem olyan nagy dolog. Majd a vállalatnál megjavítják.

– Látszik, hogy nem olvassa a lapokat – ingatta a fejét csüggedten. Mongol bőrzekéjének zsebéből előhúzott egy újságot, a Magyar Hírlap november 18-i számát, és megmaradt két ujjával rábökött az egyik riportra. – Tessék. Olvassa!

Átfutottam a riportot – melynek az volt a címe: Kik lehetnek díjazott pilóták? –, s mindjárt az elején megtudtam, hogy a Közlekedési Főfelügyelőség emlékplaketteket és okleveleket oszt ki azoknak a hivatásos gépkocsivezetőknek, akik sok százezer kilométert vezettek baleset nélkül. A vállalatok pedig jelentős pénzjutalmakkal díjazzák a rekord méretű teljesítményeket.

„A Volán-vállalatoknál például – olvastam a riportban – évek óta bevált gyakorlat, hogy minden balesetmentes kilométerért 0,5 fillért számolnak el, jutalomként.”

– Ötszázezer kilométer után – fojtotta el könnyeit a pilóta – ez éppen kétezerötszáz forintot tesz ki. Kétezerötszáz forintot!… Mennyit álmodoztam erről a napról! Öt évvel ezelőtt, amikor a Góbi sivatagban először kaptam hőgutát, egyre csak azt hajtogattam magamban: ki kell bírni! Meglesz a jutalom!… És most itt, Herceghalom és Bicske között, minden elveszett. Megcsúsztam egy olajfolton, és nekifaroltam a kilométerkőnek… Kétezerötszáz forint – ismételte eszelősen – kétezerötszáz forint…

Felzokogott, azután kacagni kezdett. Sírt és kacagott egyszerre. Forradásos képére kiült a teljes őrület.

Gyorsan odébbálltam.

Bevallom, sajnáltam a szerencsétlen pilótát, de akárhogy hánytam-vetettem magamban a dolgot, be kellett látnom, hogy a mi társadalmunkban mindent a helyére kell rakni. A vállalatok csak a jó munkát jutalmazhatják azzal az évek óta bevált gyakorlattal – a 0,5 fillérrel –, amely egy mindenre kiterjedő, alapos kísérletezés eredménye. Először bizonyára 0,6 fillérrel kezdték el a kísérleteket, azután 0,4 fillérrel folytatták, de egyik sem vált úgy be, mint a 0,5 fillér. Folytathatták volna a kísérletet 1 egész vagy 2 egész fillérrel is, de hát nem lehet a végtelenségig kísérletezni, erre nincs megfelelő adminisztrációs kapacitás.

Én nem találnám rossz megoldásnak, ha a pilóták segítenének a vállalatoknak a kísérletezésben, még ha nekik nincs is számítógépük, csak kurblijuk van meg franciakulcsuk.

Szerintem kurblival és franciakulccsal is nagyon meggyőző kísérleteket lehet végezni.