Ius primae noctis

Örömmel olvasom egy nemrég megjelent hirdetményben, hogy a margitszigeti Ramada Grand Hotel leleményes szolgáltatásokkal enyhíti azoknak a fiatal pároknak a gondjait, akik fővárosunk e kies vidékén kívánnak örök hűséget esküdni egymásnak.

A szálloda igazgatósága vállalja, hogy a násznépet elhozza hazulról a szigetre, sőt haza is viszi a szigetről, amely a Ramada Grand Hotel tevékenységének eredményeképp ezentúl már így nevezhető: „A beteljesült szerelem szigete.”

Az ifjú párnak egy lépést sem kell tennie. A Grand Hotel szorgos ügyintézői összeállítják az ünnepi vacsorát, megrendezik a műsort, miután áhítatos légkört teremtettek az esküvőnek a Szent Margit Kápolnában. És az se baj, ha az ifjú pár másutt kíván esküdni, minden esetben vállalják a vendégek oda- és visszautaztatását.

Ez mind igen szép, bár én mégis azt állítom, hogy a túlzott buzgalom néhol már-már tolakodásnak tetszik.

Mondok egy példát.

A gondoskodások megejtő sora – amely a hirdetmény szerint „felejthetetlen, romantikus nyitány egy hosszú, boldog házassághoz” – végül rendkívüli szolgáltatással tetőzik.

AZ IFJÚ PÁR PEDIG NÁSZÉJSZAKÁRA A VENDÉGÜNK – hirdeti csupa nagy betűvel a Ramada Grand Hotel igazgatósága.

Majd ezt olvasom:

„A legszebb nap minden felejthetetlen pillanatában szeretnénk osztozni.”