Nyelveskedés helyett nyelvészkedés

Csak bámulni tudok rajta, hogy kedves olvasóink milyen határozottak és fölényesek – amikor nincsen igazuk. Balla Máté olvasónk például megcáfolhatatlan biztonsággal pécéz ki egy lapunkban megjelent tévedést. Szerinte Efraim Kishon műveit nem héber nyelven írta – amint ez Szegő Ágnes beszámolójában olvasható –, hanem ivrit nyelven, ami nem ugyanaz. S mert kedves olvasónkon kívül még sokan vannak, akiket zavarba ejtenek ezek a meghatározások: héber, újhéber, ivrit – érdemes a kérdéssel egy kicsit bővebben foglalkozni.

A héber az ókori Palesztinában beszélt kánaánita nyelv egyik nyelvjárása. Legrégibb nagy jelentőségű írott emléke az Ószövetség. Az i. e. V. századtól – miután a zsidók visszatértek a babilóniai fogságból – a héber nyelv fokozatosan megszűnt beszélt nyelv lenni, helyét a Közel-Kelet akkori uralkodó nyelve, az arameus foglalta el. A héber azonban továbbra is fennmaradt mint az irodalom és a szertartások nyelve, bár a Próféták könyvében is találhatunk már arameus szövegeket. Az i. e. II. században keletkezett misna – az első héber nyelven írt törvénygyűjtemény új szavakkal, fogalmakkal gazdagította a klasszikus óhébert, s elhagyta a nyelv túláradó pátoszát. Ettől kezdve – s nem a modern héber irodalomtól – beszélünk újhéber nyelvről. A misna az i. sz. V. században fejeződött be, majd a nyelv a templomi költészetben újabb virágzásnak indult. A középkori Spanyolország arab kalifátusaiban azután – részben a világi arab irodalom hatására – káprázatos héber lírai és filozófiai irodalom született.

A XIX. században, a romantikus cionizmus térhódításával egyidejűleg alakult ki a modern héber irodalom. A héber nyelv, amely az irodalomban soha nem szűnt meg létezni, ismét élő nyelv lett, méghozzá olyan élő nyelv – és ebben egyedüli a világon –, amely maradéktalanul megtartotta a klasszikus óhéber nyelvi felépítését. Egy ma élő héber anyanyelvű jeruzsálemi tanuló kevesebb nehézséggel olvassa az Ószövetség szövegeit, mint egy mai magyar diák Pázmány Péter írásait. Valószínűleg az irodalmi ambíciójú Salamon király is jól mulatna Efraim Kishon művein, bár sok mindent nem értene meg a szükségszerűen hebreizált modern fogalmakból.

Az újhéber nyelv, amelyet kedves olvasónk feltételez – és amelyet meg kell különböztetni a klasszikus hébertől –, nem létezik.

Abban mégis igaza van, hogy Kishon művei ivrit nyelven íródtak. Ivrit ugyanis héberül szó szerint ezt jelenti: héberül.