Éva, Ádám nélkül

Eddig úgy használtam az ágyamat, hűbelebalázs módjára, hogy nem is gondoltam rá, mi az ágy igazi rendeltetése, és hogyan kell a rendeltetésének megfelelően használni.

Helytelenül tettem.

Erre akkor jöttem rá, amikor egy bútorkereskedésben elolvastam az Éva heverőhöz mellékelt használati utasítást, amely körültekintően és tárgyilagosan világította meg az ágyhasználat fortélyait.

„Az Éva heverőt alváshoz a következőképpen készítheti elő:

– A díszpárnákat szíveskedjék levenni.

– A fekvőfelületét az ágy legvégénél nyissa fel, és így hozzáférhet az ágyneműtartóhoz.

– Az ágyneműtartóból az ágyneműt kivesszük, és a párnákat behelyezzük az ágyneműtartóba.

– Csukja le a fekvőbetétet, és ágyazzon meg.”

A saját tapasztalatomból is értékelni tudom a használati utasítás jelentőségét, mert bizony nemegyszer előfordult, hogy előbb megágyaztam, és csak azután nyitottam fel az ágyneműtartót, vagy ágyazás előtt nem vettem le a heverőről a díszpárnákat.

A használati utasítással együtt megfelelőnek találtam az Éva heverőt, alig volt idétlenebb, mint a magyar bútoripar többi terméke. A neve is tetszett. Éva. A Paradicsomot és a bűnbeesést juttatta az eszembe.

Később kiderült, hogy bűnbeesésről az Éva heverővel kapcsolatosan nem lehet beszélni. A használati utasítás ugyanis szigorú figyelmeztetést tartalmazott:

„A szövet nagy szilárdságú és kopásálló műszálból készül, azonban különösen erős mechanikai igénybevétel (állandó dörzsölés, súrlódás, hegyes tárggyal történő ráhatás) következtében megkopik, ezért csak rendeltetésének megfelelően (ülés, fekvés) szabad használni.”

Ebből félreérthetetlenül megtudtam, hogy mi az, amire nem szabad használni az Éva heverőt. Ez némileg a kedvemet szegte, és józan önvizsgálatra késztetett. Hatvanéves vagyok. Várható-e még tőlem különösen erős mechanikai igénybevétel vagy hegyes tárggyal történő gyakori ráhatás? Nem. Ami várható, az egy kis dörzsölés, egy kis súrlódás, de semmi esetre sem olyan mértékben, hogy ezzel megsértsem a bútorszövet felületét.

Megvettem a heverőt, és hazavittem. Este a használati utasítás szerint ágyaztam meg. A díszpárnákat behelyeztem az ágyneműtartóba. Néztem az erkölcsös bútordarabot, és elhatároztam, hogy próbára teszem. Amikor a feleségem bejött a szobába, megragadtam a csuklóját, és fojtott szenvedéllyel azt mondtam: „Te! Csináljunk egy különösen erős mechanikai igénybevételt.” Szó nélkül eloltotta a villanyt. A levegő megtelt feszültséggel. „Gyere!” – szóltam rekedten.

Hihetetlen, hogy mennyi vad energiát szabadított fel bennünk az Éva heverő.

Jó félóráig csak ugráltunk, ugráltunk rajta, mint egy gumiasztalon.