Fogyasszunk több visnumurtit

A gasztronómia iránti érdeklődés ma világjelenség, amit az egzotikus ételeket kínáló vendéglők száma és népszerűsége is bizonyít. E téren nekünk sem kell szégyenkezni, ma már Budapesten is rendelhetünk pekingi kacsát bambuszsalátával, s a könyvek, amelyek távoli gasztronómiai kirándulásokra vezetnek bennünket, napok alatt elfogynak.

A különleges szakácskönyvek sora nemrégiben újabb jelentős művel gyarapodott. Címe és alcíme: „A vegetáriánus főzés örömei. 200 felséges recept az indiai vaisnava hagyományok alapján.” Igazán jó könyv, ajánlom mindazok figyelmébe, akik kedvelik a Kámaszutrát és a jógát, s akik megszokott napi lótuszülésük után friss, védikus kosztra vágynak. A vaisnava főzelékek receptje nagyon egyszerű, mindenki számára érthető. A legfontosabb, hogy legyen elégséges maszalánk, ami nem más, mint kurkuma, ghíben pirítva. Ha már van maszalánk, játszi könnyedséggel előállítható a bhadzsi, a mukunda és az igéző nevű padlizsánpuki.

A tetszetős kiállítású könyvecskét magánkezdeményezés hozta létre, az ára mérsékelt, 36 forint; nem kerül többe, mint egy tízszemélyes dzsalebbi, egy négyszemélyes dzsibe gadzsa vagy egy jókora adag csatni, amely a vaisnava főzelékek kísérőétele. A csatniról illik tudni: annyira csípős, hogy szinte meg sem lehet enni, egyszersmind olyan édes, hogy képtelenség otthagyni. A csatai felhasználásával kapcsolatos rövid tájékoztatót érdemes szó szerint idézni: „Némi tapasztalat birtokában könnyen meghatározhatjuk, hogy melyik ételhez melyik csatni illik a legjobban. Például az őszibarackcsatni ízletes karfiolpakorával, a paradicsomcsatni krumplikacsorival, szamoszával vagy barával. Rendszerint purit adunk a csatni mellé.”

Nincs okom kételkedni benne, hogy a csatnival körített ételek könnyen emészthetők, és – különösen egy jó Hamszadutta maharadzsa leves után – harmonikusan egészítik ki a vaisnava ebédet, de tartok tőle, hogy a magyarosabb ízeket kedvelő ínyencek számára az egész nem ér meg egy padlizsánpukit.