Gyere vissza, Bagaméri!

Kedves gyerekek: borkereskedők, tőzsdeügynökök, halbiológusok és pizzasütők! Bármi lett is belőletek, ugye, azért múlhatatlan nosztalgiával gondoltok vissza arra a kedves fagylaltos bácsira a tévéből, akit, amíg élt, minden gyerek szeretett, mert ő csinálta a világ legjobb fagylaltját, s a Hörömpő cirkuszban (világszám!) úgy játszotta el Bandzsa Halamandzsa indiai csodakefir szerepét, hogy egy beteg kislány meggyógyult tőle. És azt is tudjátok, hogy kezdetben – így van ez minden nagy elmével a világon – őt sem értették meg, a világ közönye a kétségbeesés határára űzte.

De azt már nem tudjátok – hiszen ezt már nem láthattátok a tévében –, hogy Bagaméri Elemér egy szép napon újfajta fagylaltot talált fel, amely híressé tette a nevét nemcsak a Csukás István téren, hanem Amerikától Szingaléziáig, mindenütt. Ez a fagylalt, amelyet Hűvös-bűvös pisztáciának nevezett el, legalább huszonnégyféle betegséget gyógyított meg, ezt a legnagyobb egyetemek is elismerték. A maga idejében minden újság, minden külföldi televízió csak ezzel a szenzációval foglalkozott. A texasi állomás egy ízben megszakította adását, mert sikerült a kamera elé csalogatni Schulek Krisztián kottamásolót, aki már haldokolt, amikor belenyalt a Bagaméri-féle Hűvös-bűvös pisztáciába. Ezt a műsort a világ hetvenkilenc televíziós állomása közvetítette. Allah akbar! – sóhajtotta a jemeni imám, amikor meghallgatta a kottamásoló nagy hatású vallomását, majd háromszor meghajolt Mekka felé.

Schulek Krisztián jobb tüdejét egy episcopicus uteralis támadta meg, a bal szívbillentyűjén kardinális rezignációt találtak, Kulcsár Szabó Ernő professzor úr nyelvi aleatorikát fedezett fel a szájában, ezenkívül palimpszesztust és palinodikusságot állapított meg. Ráadásul volt még húsz olyan betegsége, amelyből egy is elég, hogy végezzen az emberrel. Schulek Krisztián végső lázálmaiban újra és újra egy tölcsér fagylalt jelent meg, ereje utolsó maradékával nyalni akart, ezt a vágyat a lelkiismeret-furdalás szította fel lelkének titkos rekeszeiben. Bagaméri Elemér ugyanis ott árulta a fagylaltját a lakása közelében, és ő soha nem vett tőle, megvető leintése sok keserűséget okozott a sorsüldözött fagylaltosnak. Ám akkor, útban Isten trónusa felé, Schulek Krisztián pótolni akarta mulasztását. Végül – szinte az utolsó pillanatban – sikerült beszerezni Bagaméri Elemértől három gombócot: pisztácia, eper, mogyoró. Egy nővér tartotta a tölcsért, s a kottamásoló kitikkadt nyelvével csak nyalta a jeges finomságot. Még kért egy keveset az ostyára, amelyet a soroksári plébános hozott neki az utolsó kenethez, azután elszenderült. Másnapra úgy érezte, hogy újjászületett. Délben vadas marhasültre támadt gusztusa, harmadnap elhagyta a kórházat.

A csoda híre hamarosan elterjedt, a történelem nagy eseményei között tartották számon, elég az hozzá, hogy egy hongkongi üzletember tízmillió dollárt ajánlott fel a Hűvös-bűvös pisztácia receptjéért. De az üzletből, sajnos, nem lett semmi. Miközben Bagaméri Elemér kis vegykonyhájában csodatevő fagylaltját tökéletesítette, váratlanul magához szólította őt az Úr. Bagaméri Elemér – mondta az Úr –, túl jó vagy te ehhez az elfajzott emberiséghez. Íme, felemellek égi zsámolyom mellé, mert csak az angyalok érdemlik meg a te fagylaltodat. Jer hozzám a mennyekbe, Bagaméri Elemér, és ne mulassz el magaddal hozni egy kis sztracsatellát, mert azt különösképpen kedvelem…

Így ment el közülünk Bagaméri Elemér anélkül, hogy a Hűvös-bűvös pisztácia hatását Schulek Krisztián kottamásolón kívül bárki is megismerhette volna. De az emberek nehezen mondanak le a csodákról. Évente küldöttségek érkeznek a földkerekség minden tájáról, kínai fagylaltosok, Puerto Ricó-i cukrászok, cseh kandírozottgyümölcs-készítők, tutti-frutti-árusok Calabriából. Hátha megtudnak valamit a titokból. De a titkot csak egyvalaki tudja, ő pedig fenn van a mennyek partjain, fagylaltot oszt az angyaloknak, s minden angyal szárnya megrebben, amikor azt hallja, hogy: Itt van, megjött Bagaméri, a falaltját maga méri!

Ezzel vége is van a történetnek, illetve csak vége volna, ha a televízió nem gondolja meg, hogy egykori világsikert aratott sorozatát, a Keménykalap és krumpliorrt mégiscsak folytatni kellene. Mert hiszen Bagaméri Elemérnek – mint ismeretes – van egy fia, s ha fia van, lehetnek unokái is. És az is lehet, hogy a recept nem veszett el, Bagaméri Elemér még életében elrejtette, de megtalálni csakis gyermeki észjárással lehet. Vagyis a tiszta, ártatlan – magyarán blődnek is mondható – mesével, amellyel szemben éppoly tehetetlenek a fondorlatos cukrászok cselszövései, mint a távol-keleti nindzsák kung-fu mutatványai, beleértve a hátsó köríves kampórúgást.

De hát eddig is többet árultam el nektek, kedves gyerekek, mint amit illett volna egy készülő sorozatról. Egyelőre ne is izgassátok magatokat, üljetek vissza a számítógépeitek elé, vessétek a pizzát a kemencébe, s vasárnap menjetek füvet nyírni Ráckevére. De ne felejtsétek el, kedves gyerekek, esténként jól bedörzsölni a fejbőrötöket, hogy mire a sorozat bemutatásra kerül, még ne legyetek egészen kopaszok.