Szex a Népligetben

A szexuális felvilágosítás úttörője, mint ismeretes, a kígyó volt, ő vette rá az első emberpárt – Isten határozott parancsa ellenére –, hogy a paradicsomi ipiapacs mellett más játékkal is kísérletezzenek. Az első próbálkozás után Éva feltehetően ugyanazt mondta, mint egy mai tinédzser kislány. Én nem tudom, mi az, amit csináltunk, de ezentúl ez lesz a hobbim. Isten azután évezredekig mást sem tett, csak gátlásokat és előítéleteket plántált az emberi agyakba, hogy mérsékelje a buja örömöt, amit a kígyó eléggé el nem ítélhető indiszkréciója zúdított az emberiségre.

Kerékbetörés, máglya, karóba húzás, ezek is mind szórakoztató játékok lehettek, de népszerűségben meg se közelítették azt a paradicsomi Ki mit tud?-ot, amelynek szabályai és fortélyai eleinte ugyan kezdetlegesek voltak, de ezzel együtt mindmáig forrása maradt a legnagyobb emberi élménynek, a teremtéstől napjainkig biztosította – biztosítja – Isten bárányainak fennmaradását. Ebbe láthatólag már a Teremtő is belenyugodott, s fásultan legyintve kizárólag arra összpontosít, hogy a dolog – ha már így alakult – ne csapjon át nem kívánatos túlzásokba. Tudjuk azonban, hogy ha egy üzlet beindul, nagyon nehéz neki korlátokat szabni, ilyenkor mindig új kutató és rendszerező elmékre – afféle szexuális könyvelőkre – van szükség, ők azok, akik felülvizsgálják a tilalmakat, megtanítanak a bevétel fokozására, és segítenek elviselni a veszteségeket.

A kígyótól hosszú út vezetett Szilágyi Vilmos tanár úrig, aki a Népligetben megrendezett, vásárral egybekötött erotikus kiállítás kvázi védnöke, ideológusa volt, személyével fémjelezte a kiállított tárgyak létjogosultságát. Akár szenzációsnak is nevezhető! – lelkendezett a sajtótájékoztató ismertetőjében. – Hát ezt is megértük! Pedig ez a kiállítás valójában minden szenzációt nélkülözött, a felkínált áru olyan ártatlan volt, mint egy kerti törpe a szarkalábak között. Műpéniszek minden színben és méretben, gyümölcsízű óvszerek, csiklókra illeszthető fülbevaló jellegű láncocskák, aranyozott díszekkel ellátott női fehérneműk. Vonzó tégelyekben síkosító zselé, illatozó folyadékok, melyek a nemi gerjedelmet fokozzák, különleges igényeket kielégítő alumíniumbilincsek, s harapnivalóul marcipán nemi szervekkel ékesített torták, mignonok. Műsoros videokazetták végtelen mennyiségben, a filmeket képernyőn is lehetett látni, de senki nem nézte két-három percnél tovább, mindegyikben szinte ugyanaz történt, a lehetőségek e téren meglehetősen korlátozottak.

Túlságosan dekoratív hölgyek és urak mozogtak a jól ismert koreográfiára, s ha tettek is néha valamiféle gesztust, amely általános iskolás fokon a szenvedélyhez hasonlított, leginkább tökéletesen mozgó kirakatbábuk benyomását keltették. A magyar pornó – bocsánat: erotikus – sztárok autogramokat is osztottak az egyik pavilonban, nem látszott rajtuk a foglalkozásuk, szerényen öltözött, kedves arcú lányok voltak, egyikük sem viselt lila, bordó, sárga vagy kék szexparókát. Hasonlóan barátságos lányokkal találkozhatunk az áruházak pultjai mögött.

A látogatók közönyösen őgyelegtek az Építők sportcsarnokának sivár termében, az izgalomnak nyoma se látszott az arcokon, senkinek nem mozgott a keze a zsebében. B. A. kopaszodó levéltári alkalmazott nem mondta fojtott indulattal a direkt e napra dauerolt hajú, s enyhén visszeres lábú nejének, aki óvónő Erzsébeten: Gyere, Aranka, most menjünk haza, és csináljuk, amit a filmen láttunk!

Valódi erotikus benyomásokat akkor nyerhettünk volna, ha egy rejtett kamera a képernyőnkre vetíti B. A. kopaszodó levéltári alkalmazott spontán üzekedését a feleségével. Igaz, hogy B. A. úrnak hegyes kis pókhasa van, a háta szőrös, Arankának pedig vöröslenek a bütykei és fonnyadó keble oldalt egészen a kalocsai hímzésű takaróig bukik, de annál izgalmasabb, amikor önkívületben motyogja: Ez az, husi… nyomd a gázt… együtt jövünk…

Most aztán liheghetnénk mi is, az életet láttuk, a maga nyers szépségében, hogy úgy mondjam. Az életnek azokat a pillanatait, amelyeket az irodalom soha nem volt képes kezelni. A pornográfia csupán azt az űrt próbálja kitölteni, amit az irodalom meghagyott neki, fölösleges hadakozni ellene, végeredményben inkább hasznos, mint ártalmas. A műpénisz is csak ártalmatlan játék, és még senki nem kapott szívszélhűdést az izgalomtól a butácska aktfotó láttán, amelyen egy dús keblű hölgy a nyelvét buján kiöltve, két kezével a klitoriszát simogatja.

Aki esetleg nem tudná, mi az a klitorisz, nézze meg Pápai Páriz Ferenc 290 évvel ezelőtt kiadott szótárában.

Az péltsának bévezető tsolnakotskája.