„Tisztelt ORTT Panaszbizottság!”

„Panaszt kívánok beterjeszteni arról a súlyos diszkriminációról, amely személyemet érintette az MTV január 1-jén sugárzott Kerengő című műsorsorozatának a nevetésről szóló adásában. A műsorra – amelyben többen is szerepeltünk – alaposan felkészültem, a téma jellegének megfelelően három viccet is összegyűjtöttem, ám ezeket nem tudtam elmondani, mivel az adás idejének felét a műsorvezetők magasröptű előadása töltötte ki Bergsonról, Freudról és Huizingáról. Ebből kifolyólag kimaradt a műsorból Fellegi Ádám kacagtató betétszáma is. Wagner A nürnbergi mesterdalnokok című operájából adott elő részleteket egy érces hangú hőstenor közreműködésével. A nevetésről szóló műsor olyan szomorúra sikeredett, hogy azóta is elhalt szeretteimre gondolok, s nap mint nap virágcsokrokkal járok ki a temetőbe, ami előbb-utóbb mániákus depresszióhoz fog vezetni. Pedig a viccek, amelyekkel felkészültem, rövidek és ízlésesek voltak, illettek is a hangulati elemekhez, melyeket a műsorvezetők megütöttek. Példaképpen meg is említek egyet:

– Miért viszik a fiatalok az anyóst szavazni?

– ?

– Hogy szokjon hozzá az urnához.

Mielőtt lélegzetet vehettem volna, a műsorvezető hirtelen megkérdezte, hogy sokat nevettünk-e Auschwitzban.

Pedig szerintem a fent említett vicc az egészséges derű igazi forrása, akárcsak az a kötés, melyet Attalai Gábor iparművész hozott magával, s amelybe úgy ékeltek egy szöget, hogy ha az ember ráhúzza a kötést az ujjára, úgy álljon ki, mintha a szög átütötte volna a hüvelykjét.

A személyemet ért sérelemért semmiféle kártérítést nem kérek, annál is inkább, mert biztos vagyok benne, hogy a sorozat szerkesztői a közeljövőben pótolják a mulasztást, s a sírásról szóló műsoron már nagyon sokat fogunk nevetni.

Tisztelettel…”

 

*

 

Őszintén szólva fel sem merül bennem ezt a levelet megírni, ha nem kerül véletlenül a kezembe a televíziós dolgozók lapjának, a Telehírnek januári száma, amely tájékoztatja az olvasót az ORTT Panaszbizottság határozatairól. Eddig ugyanis nem tudtam, hogy létezik ilyen bizottság, s hogy ez a bizottság december hónapban szinte valamennyi panaszt elutasította. Egyedül a Budai Tégla Rt. igazgatójának panaszbeadványát hagyta helyben, ebben „a panaszt tevő az Új Reflektor Magazin 1996. november 10-én sugárzott Téglaporos a kalapom meg büdös is műsorának hangvételét és tényszerűségét kifogásolta…”

Nyilvánvalóan a bizottság tagjai megszagolták a kalapot, s így hozták meg döntésüket: „A műsor a tárgyilagosság és kiegyensúlyozottság követelményeinek nem tett eleget…”

Ez így helyes. Nem helyeselhetjük viszont azt a módot, ahogyan a bizottság Herényi Károlynak, a Magyar Demokrata Fórum szóvivőjének panaszbeadványát elutasította. Az indoklásból megtudjuk, hogy „az MTV Híradó főszerkesztősége – a szóvivő szerint – kétszeresen is diszkriminálta az MDF-et. Egyrészt 1996. november 22-én délután hárompárti nyilatkozatot adtak ki a KDNP-vel és a Fidesz – Magyar Polgári Párttal közösen, amelyben kifejtették a fehérorosz demokrácia védelmében összegzett állásfoglalásukat. A Híradónak is elfaxolt állásfoglalást azonban a Híradóban meg sem említették…”

Megdöbbentő ez a hír, álnok becsapása az átlag nézőnek, akit manapság mindennél jobban érdekel a fehérorosz demokrácia helyzete.

Még szomorúbb azonban Herényi Károly további panasza:

„1996. november 23-án fejeződött be Lezsák Sándornak, az MDF elnökének 1100 kilométeres kerékpáros országjárása. Ennek keretében az elnök találkozott Tőkés László püspök úrral, s erről a Híradó stábja előtt nyilatkozatot tett. Az esti adásban ez a nyilatkozat nem volt látható.”

Felháborító! Nem is értjük, hogy ilyesmi hogyan történhet meg! És azt sem értjük, miért nem kapott a néző bővebb tájékoztatást a pártelnök nagy jelentőségű vállalkozásáról. Hiszen egy ilyen túra csupa lélegzetelállítóan izgalmas eseménnyel jár együtt: elgörbül a küllő, kilyukad a gumi, zárlatos lesz a lámpa, jobbra húz a kormány… nem is szólva az útszéli beszélgetésekről a választókkal! Bezzeg a sivatagi autóverseny résztvevőiről nap mint nap beszámolt a Híradó. Igaz, azok között egy sem volt magyar pártelnök.

A minap hallottam egy szomorú versikét, ami éppen ide illik, szerzője ismeretlen, de ha jelentkezik, megkapja a közlésért járó tiszteletdíjat.

 

Repül a fecske, repül a gólya, Repül a franciák Blériot-ja, Csak a szegény magyar Turul Gurul.