Ezoterikus nyomizás

Gyermekem még iskolába jár, de a pályaválasztása mindeddig komoly fejtörést okozott, már a harmadik középiskolába írattuk be, hogy felfedezzük a hajlamainak és képességeinek legalkalmasabb foglalkozást. Ez a súlyos gond most megoldódni látszik, miután nemrég tudomást szereztem róla, hogy dr. K. András vezetésével megnyílt az első magyar táltosiskola. A beiratkozás gondolatát gyermekem is elfogadhatónak találta, bár én előre látom, hogy a kezdeti felbuzdulást csakhamar kudarcok követik, s már az első évben rossz jegyeket fog hazahozni rovásírásból, béljóslásból és tűztáncból. De hát mindegy, fő, hogy szakma lesz a kezében, amit idővel a névjegyére is rávehet: okl. táltos vagy címz. sámán.

Az iskola vezetője – amint erről Gyurcsok József Új Esélyadók című ezoterikus, paratudományos, természetgyógyászati havilapjából értesültünk – fel is szólalt a hajókirándulással egybekötött Nemzetközi Táltos és Sámán Találkozón, „70 000 évre visszamenőleg szólt a magyar nép eredetéről, az egykori törzs szétválásáról, amely magyarázatként szolgál a világ minden részén fellelhető magyar nyelvre…” Én őszintén szólva a 70 000 évet meglehetősen szerény becslésnek tartom, ez már a felső paleolit ideje, vagyis a legutolsó jégkorszak, melyben a cromagnoni ember – aki feltehetően szintén magyarul beszélt – pattintgatta kőbaltáját. Véleményem szerint az alsó paleolitban (i. e. 600 000-től 120 000-ig) sem hiányozhatott a magyar faj markáns jelentkezése, bár ez a feltevés egyelőre még alaposabb tudományos bizonyításra szorul. Állításomat azonban meggyőzően támasztja alá K. S. Zsuzsanna, az Új Esélyadók főszerkesztőjének előadása, melyben külföldi tudósok magyar vonatkozású kutatásaira hivatkozva megállapította, hogy „a kozmikus nyelv a magyar, valamint, hogy még az egyiptomi piramisok alatt talált város falain levő hieroglifák is értelmes magyar mondatokat alkotnak!”

Tisztelettel figyelmébe ajánlom a kitűnő Kákosy professzor úrnak, hogy tanulmányozza ebből a szempontból is a cseréptáblákon fennmaradt üzeneteket, előbb-utóbb biztosan ráakad az alábbiakhoz hasonló magyar szövegekre: „Nofri! Fontos közlendőm van számodra. Este találkozzunk a piramisnál. Bugyit ne vegyél fel. Amenhotep.”

A rendezvényen elhangzottakból megtudtuk továbbá, hogy a magyarországi táltosok és sámánok szoros kapcsolatban állnak a földönkívüliekkel, akiknek számos bázisuk van hazánkban, s nemsokára beiktatják a szakrális királyt is. Erről D. Tamás kabbalista és tenyérjós beszélt, „ő már látta a király tenyerét, és a teljesen szokatlan és rendkívüliségre utaló vonalak egyértelművé tették, hogy kivel áll szemben. Kiléte azonban maradjon még titok.” A szakrális király – akiről még csak annyit tudunk, hogy magyar – megjelenése nem éri a világmindenséget váratlanul, már elkészültek a szakrális királyi ékszerek, a résztvevők meg is tekinthették a királyi koronát. „30 mm-es ezüstszalag, közepén hangsúlyos aranykoronggal, mely aranyhuzal rátéttel kidomborodó hármas háromszög kettős spirált fog közre. A háromszögekből 12 sugár indul a kör széléig, felette antennaként szolgáló navett csiszolású rubin található. A rubin meg van döntve, akár István király koronáján a kereszt. Ez valamennyi sámánkoronán megtalálható, a külső információk vételére szolgál, lényeges szakrális szimbólum…”

A hajó utasai – főképp a gödi, verőcei és szobi táltosok – áhítatos tisztelettel vették körül a Mestert, a nagymarosi Gyurcsok Józsefet, az Új Esélyadók kiadóját, aki lehetővé tette, „hogy ennyi ember magyarságtudata realizálódjon.” A Mesterről tudni kell még, hogy földöntúli hatalmak olyan energiával ruházták fel, amely képessé teszi kézrátétellel is gyógyítani. Egy hálás anya a lap hasábjain be is számolt róla, hogy gyermekének már-már kidudorodó, ökölnyi nagyságú rosszindulatú májdaganata Gyurcsok József érintésétől, klinikailag is bizonyíthatóan, visszahúzódott.

A Mester munkatársai közreműködésével, gyógyító programokat is kidolgozott, egy-egy videokazetta ára mindössze 5000 Ft, de a saját fényképével ellátott pólót már 1800 Ft-ért beszerezhetjük. Könyvei nem csupán hasznos olvasmányok, hanem – amint ez egy aggódó olvasójához írt válaszleveléből is kitűnik – pusztán materiális mivoltukban is rendkívüli jelentőséggel bírnak. „Kedves Balogh néni! Nincs mitől félnie, a könyvből kiáramló energia valóban sokat segíthet állapota javulásában. A visszajelzések alapján elmondhatom, nagyon jók a tapasztalatok, az egyetemi adjunktustól a legegyszerűbb emberig sokan kipróbálták, és legalább 60-70 százalékuk jobban érezte magát attól, hogy a fájó részére helyezte a könyvet.”

Ugyanez a hatása az Új Esélyadóknak is.

Nem haboztam kihasználni a felkínált lehetőségeket. A lapot mindenüvé magammal vittem, s még a színházban is ráültem, ugyanis nekem aranyerem van, illetve csak volt, mivel a kiáramló energiától a Corvin moziban egy kétrészes film vége felé elmúlott.

A lapban sűrűn előforduló nyelvhelyességi hibáktól viszont – bár erről nem illik beszélni – krónikus székrekedésem az ellenkező végletbe csapott át. Míg asztráltestemmel az íróasztal fölé hajolva cikket írtam, földi porhüvelyem a végzettől űzve ingázott a dolgozószoba és a mellékhelyiség között.

Ám ebben a helyzetben is az Új Esélyadók – az oldalakat megfelelő szeletekre szabdalva – mondhatom, igen célszerű szolgálatot tett.