Sörény és koponya
Poéma két részben két epilógussal többszöri nekirugaszkodással
|
Harmadnapon már csak sörény és koponya |
| lerágott bordák s a karambolozott csigolya |
| egymásrafutott véres kis vagonjai |
| el sem kellett már takarítani |
|
| harmadnapon már csak a dögszag s a belek |
| széttaposott sarából torozó legyek |
| s a szakadék szélén sebtében kirakott |
| zabálás-sürgette anyagcserenyomok |
| s a csönd a tehetetlen lombok szégyene |
| miért itt kellett megtörténnie |
|
| harmadnapon már csak sörény és koponya |
| lerágott bordák s a karambolozott csigolya |
| üres kötőfékszárat húz a nap |
| végig az erdőn még egy sugarat |
| mint akire önnön halála alkonyul |
| úgy állok olyan vigasztalanul |
| s a dögre settenkedő farkasok |
| szájuk szélét nyalva lesik hogy zokogok |
|
|
|
Néz a szemgödör foszforeszkál |
| át a korhadt kerítésdeszkán |
| éjszakánként a reves fűzfák |
| kutak mélyéből patakfőkből |
| tűzből vízből sűrű ködökből |
| mérföldek messzi távolából |
| esztendők avas asztagán át |
| nézten-nézve néz |
rádmered rád |
| fordulásod semerre sincsen |
| hogy rád ne a gödör tekintsen |
|
|
Május virágzó cseresznyefáit |
| hajnalra araszos hó takarta |
| vergődtél ki az innenső partra |
| egy árvának született csikóval |
| és egy kosárnyi kutyakölyökkel |
| nyöszörgött rád a legelső reggel |
|
| aztán a kölyköket vízbeölték |
| ahogyan annak rendje és módja |
| vagy elföldelték mielőtt még a |
| szemük kinyílhatott volna |
| de egyet közülük neked társul |
| és őrzőül az árva csikónak |
| egy kutyakölyköt életben hagytak |
|
| (Legjobb meg se születni a földilakóknak, |
| vagy ha igen, Hádesz kapuján átjutni sietve.) |
|
|
| és mondható gondviselésnek |
| miért éppen te születtél meg |
| s a kosárnyi kölyök közül |
| hogy alig tíz évet se éljen |
| mért éppen purdét hagyták élve |
| s miért hogy farkasok falták föl |
| miérthogy az élve gödörbe-hánytak |
| nyöszörgését még most is hallod |
| jobb lett volna meg sem születned |
| vagy születéskor meg is halnod |
| mai mă las şi eu câteodată |
| olykor nem bánnám ha részem |
| de vágyódtam hogy juthassak |
| révébe mind a két partnak |
| hogy szülessek s meg is haljak |
| hogy szülessek s meg is haljak |
|
|
Egyszer még tudom fölvonít a holdra |
| érettem vonít majd purdé gyermekkorom |
| füstszínű drága társa megnyalja lecsüngő |
| vagy már egymásra illesztett kezem |
| könnyet is ejt hűséges szép szeméből |
| ahogyan én is napokig sirattam |
| tehetetlen oldalvást ugrik szent mihály |
| földig letakart lova szügyitől |
| s farkát behúzva elindul előttem |
|
|
Beszélték hatéves se voltam |
| hatévesen a ló rég felnőtt |
| s purdé kutyám alól is addig |
| elástak már nehány alj kölyköt |
| beszélik máig is vannak még |
| nálamnál is öregebb vének |
| kik hatvan-hetven év előttről |
| mint tegnap-történtről beszélnek |
| gyakran láttak alkonyok jöttén |
| vissza vajon most vége-formán |
| a régi képek miért jönnek |
| s tudják az erdőn félelmemben |
| hol sírtam hol meg énekeltem |
| emlékeznek hogy a fehér ló |
| kétévenként tandíj fejében |
| mindig ellett egy kiscsikót |
|
|
Van amikor a lovakat is besorozzák |
| van amikor a lovakat is besorozzák |
| és behívták egy nyári nap |
| gazdája után rukkoltatták |
|
| hinni a fülünknek szemünknek |
| szinte nem mertünk hallva-látva |
| hogy a kapunk grádicskövét |
| föl-fölnyerítve ő kapálja |
| megszökött mint a katonák |
| sejtvén hogy veszve a haza |
| géppuskarakasszal a hátán |
| és folytatta hol abbahagyta |
| mit szemmel láthatón élvezett |
| de környékezhettem tarisznyát rázva |
| cserkészhettem be mindhiába |
| napokig meg nekem se állt ha |
| előtte farkasokkal volt vitája |
|
|
|
Ha untad a kiégett martot |
| reszelgetni vissza nem tartott |
| nem volt előtted karám korlát |
| akadály hogy át ne ugornád |
| nem volt az a gyepűvel védett |
| tilos hogy visszafogjon téged |
| mímelted mintha bóbiskolnál |
| s már családostul ott se voltál |
| holddal felhővel összejátszva |
| trappoltatok le a tisztásra |
| s mire az őrzők észbekaptak |
| nyoma sem volt a kis csapatnak |
| föl se vette cseled a pásztor |
| tudta hogy hajnalhasadáskor |
| ott bóbiskolsz a többiekkel |
| együtt virrad rátok a reggel |
|
|
Szöktél most is gyepűn átal |
| szöktél most is a tisztásra |
| s jöttél volna ahogy szoktál |
| de ugrásra kész s hörögve |
| három farkas fogott közre |
| három farkas fogott közre |
|
|
Szügy közé a csikót s harcra |
| fordult farral a két kanca |
| szüggyel óvtak farral védtek |
| mint a helyben forgó orkán |
| úgy forogtak rúgtak döngve |
| mintha gépágyú szólt volna |
| tapostak volna egy-körben |
| patkó csattant állcsont reccsent |
| a három vad visszarettent |
| szégyenülten visszaszöktek |
|
| álltak s indultak a csorda |
| a sokszor megjárt ösvényen |
|
|
|
Útjuk egy nagy vízmosáson |
| kétoldalról harcbaszállnak |
| ellenszél fújt szagot későn |
| szemét hályogok fátylazták |
| nyerített még egy utolsót |
| s már a szakadék alján volt |
|
|
Harmadnapon már csak sörény és koponya |
| lerágott bordák s a karambolozott csigolya |
| üres kötőfékszárat húz a nap |
| végig az erdőn még egy sugarat |
|
|
Hold szalmáján bóbiskol a lovam |
| zabszemekké hegyeződött nyerítések |
| csillagokkal lyuggatott rostájából |
|
| próbálja becserkészni egy |
|
| hátracsapja fülét hirtelen |
| farát veti s az űrbe röppen az |
|
|
|
|
Harmadnapon már csak dögszag füst és korom |
| kutya ül mintha még élne az udvaron |
| s a pajtában ha még pajtának mondható |
| jászolhoz kötve egy pernyétől szürke ló |
| nyerítene de már nincs hozzá ereje |
|
| valaki odaföntről miért nem lövi le |
|
| harmadnapon már csak a műholdak s az úr |
| láthatnák mi történt szemet nekik se szúr |
|
| láthatnák a kutyák mind megsüketültek |
| békésen járkálnak közömbösen ülnek |
| süvíthet a golyó robbanhat az akna |
| bambán bámulnak a leomló falakra |
| csörömpölhet a tank nem ugranak félre |
| bele-belenyalnak a kiomló vérbe |
| nyüszítnek ha repeszt vagy ha golyót kapnak |
| nem hallják a kínjuk akárhogy ugatnak |
|
|
|
Föl-fölfednek olykor a műholdas szemek |
| párszáz csak éppenhogy elhantolt tetemet |
| és tömegsírokat miket az ásatók- |
| ra való tekintettel akkor még nem illett látniok |
|
|
Mai mă las şi eu câteodată |
| nimeni nu mă va vedea murind |
|
| Dar m-apucă dorul cel mai dor |
|
| olykor nem bánnám részem ha nemlét |
| meg-nem-született ha lennék |
| senkise láthatná holtomat |
|
| de a vágyak vágyát gyújtva föl |
| azzal hogy szül s meg is öl |
| azzal hogy szül meg is öl |
|
|
| mint egy magábaroskadt vén |
| bal hüvelykujját szájába dugja |
| mutatóujjával orrát fogja |
| két könyökét két térdén támasztja |
| jobb keze három ujja közt mintha |
| mondvást mondja hajtogatja |
| a szót szinte szóba fojtva |
|
| majd két karját ölbe ejtve |
| majd arcát tenyérbe rejtve |
| vetélkedett vagy hét város |
| mert minden szent mozdulatban |
| hunyt pillákkal úgy ül mintha |
| a szót szinte szóba fojtva |
|
|
Vetett a takaró fodrot majd hullámot |
| előbb csak a feje majd válla is látszott |
| omlott a lepedő félig a házföldre |
| anyaszült meztelen úgy kelt ki mellőle |
| mintha botticelli varázsolta volna |
| hirtelenjében a gyűrött takaróra |
| hosszú dús haját az ölébe eresztve |
| beállt egy picikét akárha keretbe |
| és úgy is maradt még szemérmesen állva |
| mint aki tudja hogy neki mi dukálna |
| majd erdőnyi haját vállán átaldobva |
| fogja a jobb keblét gyöngén félmarokba |
| s mintha pufók szellők fújnák olyan könnyen |
| a motyogó férfi karja közé libben |
| egy kicsit őszintén egy kicsit módolva |
| lehunyt szemmel lassan homlokon csókolja |
| de nem időz röppen s már tavaszi zápor |
| muzsikája hallszik a fürdőszobából |
|
|
Illat-pórázon jött a kávé |
| egy röpke csók s már ment a lány |
| s amerre ment a deres ágak |
| rügyezni kezdtek kibarkáztak |
|
|
Miért takartad el uram szemérmesen |
| miért takartad el a műholdak szemét |
| hisz úgyis látták ujjaid rései közt |
| hisz úgyis látták ujjaid rácsai közt |
| amit akkor látniok még nem illet |
| miért takartad el uram miért |
| számon kéred-e a vérontást |
| a hátrakötözött kezűekről |
| a nyomorultak jajkiáltásairól |
| a maguk-ásta gödörbe zuhantakról |
| nem marad-e örökre elfelejtve a szegény |
| nincs-e oda végleg a vetésünk |
| keltesz-e bennük félelmet uram |
| hadd tudnák meg hogy ők csak emberek |
| többezer éves a sirámunk többezer |
|
|
Nem a te kezed volna-e rövid |
| nem a te füled volna-e süket |
| csupán a mi bűneink sokasága |
| vétkeink özöne miatt rejted |
| orcádat előlünk mindig el |
|
|
Hallgatsz uram hallgatásod |
|
|
Miért takartad el uram szemérmesen |
| miért takartad el a műholdak szemét |
| s a nagy becstelenségek idején |
| a legnagyobb embertelenségek idején |
| az egész földgolyó az egész |
|
|
Hallgatsz uram hallgatásod |
|
| pusztító nagy szándékoddal |
| miért mint a tolvaj loppal |
|
| lekaszált lovak szétlőtt oltár |
| fajzathoz mely gyilkol naponta |
| baján enyhítni mért hajolnál |
|
| fiad már egyszer meghalt értük |
| eredményét magad is látod |
| gyűlölet a fegyverük vértjük |
| pusztuljanak legyen már végük |
| teremts nélkülük új világot |
|
| elég nagy a te mindenséged |
| mentsd ki az innen menthetőt még |
| krisztustalan amit beszélek |
|
| s hadd lőjjék szét mit ők emeltek |
| templomot gyárat hidat házat |
| gyilkolják egymást népek nyelvek |
| paránya sincs a szeretetnek |
| nincs bennük szemernyi alázat |
|
| dicsőségedre ha kik voltak |
| növényeknek és állatoknak |
| nekik adj örök üdvösséget |
|
|
|
|
|