Találkozás
| Pán Cogitóval Rotterdamban |
| egy menedékes nézőtér legfelső |
| sorában ülve néztük-hallgattuk |
| és persze meg-megtapsoltuk |
|
| habár folytattuk a következő |
| a vers adja meg leginkább |
| ivrit vers után a vers ugye |
|
| mely a Fönnvalót gyötörhette |
| a hetedik napon mikor rájött |
|
| aber igen tisztelt Pán Cogitó |
| próbáltam tovább fonni a társalgás |
| fonalát für Sie a Szentírást önnek |
| ugyebár az ön anyanyelvén |
| lengyelül írták vala volt |
| csakis pán Transsylvanicus ahogy |
| önnek is az ön anyanyelvén |
| magyarul íródott vala volt |
|
| az Úr csodásan működik az ő |
| szent lelke által minden nemzetnek |
| a maga nyelvén jelenté magát |
|
| mert minden emberi nemzet |
| csak a maga nyelvén válhat műveltté |
|
| a Szentlélek a legősibb Comenius |
| Comenius-előtti pedagógus |
| és valami fuvallattól meglegyintve-illetődve |
| emeltük egymásra poharunkat de |
| ezt már az est után a söntés |
| pultjának dőlve cselekedtük |
| amikor a poétalelkű rotterdami |
| finom portóit kortyolgattunk |
|
|
|