Eretnek táviratok
Zbigniew Herbert emlékére Gömöri Gyurinak köszönettel
Találkozás
| Pán Cogitóval Rotterdamban |
| egy menedékes nézőtér legfelső |
| sorában ülve néztük-hallgattuk |
| és persze meg-megtapsoltuk |
|
| habár folytattuk a következő |
| a vers adja meg leginkább |
| ivrit vers után a vers ugye |
|
| mely a Fönnvalót gyötörhette |
| a hetedik napon mikor rájött |
|
| aber igen tisztelt Pán Cogitó |
| próbáltam tovább fonni a társalgás |
| fonalát für Sie a Szentírást önnek |
| ugyebár az ön anyanyelvén |
| lengyelül írták vala volt |
| csakis pán Transsylvanicus ahogy |
| önnek is az ön anyanyelvén |
| magyarul íródott vala volt |
|
| az Úr csodásan működik az ő |
| szent lelke által minden nemzetnek |
| a maga nyelvén jelenté magát |
|
| mert minden emberi nemzet |
| csak a maga nyelvén válhat műveltté |
|
| a Szentlélek a legősibb Comenius |
| Comenius-előtti pedagógus |
| és valami fuvallattól meglegyintve-illetődve |
| emeltük egymásra poharunkat de |
| ezt már az est után a söntés |
| pultjának dőlve cselekedtük |
| amikor a poétalelkű rotterdami |
| finom portóit kortyolgattunk |
|
|
Rögtönzött monológ
| meg kellett volna vernie mondta |
| kicsit szemrehányóan Cogitó úr |
| meg kellett volna vernie Báthorynak |
| meg kellett volna vernie Ivánt |
| a rettenetest de ő nem akarta |
| megalázni a cárt a szomszédot pedig |
| meg kellett volna vernie nem pedig |
| megmenteni a legyőzöttet a vereségtől |
| tudhatta volna egy olyan nagy |
| királynak tudnia kellett volna |
| kivált egy erdélyi fejedelemnek |
| hogy meg kell verni a megverhetőt |
| mert a nagylelkűséget sohasem |
| bocsájtja meg a legyőzött mint ahogy a |
| fölszabadított se bocsájtja |
| meg soha hogy fölszabadították a |
| törökre is nagyobb reménnyel |
| mehetett volna ha előbb jól |
| elnáspángolja a cárt és nem irgal- |
| maskodik békejobbot nyújtva a |
| már legyőzöttnek éppen ezzel alázva |
| őt porig a törökre is nagyobb eséllyel mehetett |
| volna mint ahogy azt Possevino |
| jezsuita atyával kifundálták |
| (azért említem név szerint is a tanácsadót |
| hogy ne kelljen majd lábjegyzettel |
| bíbelődnie annak aki egyszer |
| rögtönzött monológot) bármilyen |
| nagy lengyel király volt is Stephanus Báthory |
| az inge mégiscsak közelebb volt neki |
| is a szívéhez mint a dolománya |
| ahogy a pravoszlávok szokták mondani |
| mindenekelőtt a maga kicsi hazája |
| Erdélyország gondját-baját érezte-tudta ő is |
| – becsületére legyen mondva – |
| előbbrevalónak no meg a kereszténységét |
| ó a mi sokszor megmosolyogni való |
| közép-európai egyetemesség-érzetünk |
| amit ebben a kocsmában is csak mi ketten érthetünk |
| aztán a halál korai halála |
| mert egyetlen élet sohasem elég hosszú mondat |
| bármilyen fejedelmi mondat legyen is hogy elférhetne |
| benne mint biztos partok között a folyó |
| az olykor-olykor meg-megtervezett történelem |
Kolozsvár, 2000. június 7. |
|
Mese a regényről
| velünk együtt nőnek növekednek a mesék |
| aztán idő teltével regénnyé terebélyesednek |
| minden valamirevaló regény tulajdonképpen |
| egy-egy túlbonyolított rendezői utasításokkal sűrűn |
| megtűzdelt szomorúan végződő mese |
| melyben a jó nem nyeri el méltó jutalmát |
| és a rossz jól megérdemelt büntetését |
| időnk teltével vissza-visszalopakodunk a mesékhez |
| mégiscsak úgy szeretnénk abbahagyni ki-ki a |
| maga regényét úgy szeretnők hogy ha már a jónak |
| nem jut is ki a jóból legalább a rossz ne kerülhetné el |
| jól megérdemelt evilági büntetését |
Kolozsvár, 2000. június 19. |
|
Lezser szonett
|
| s az angyali rendben csak a hetes |
| számra való tekintettel tartják… |
|
| Cogitó úr ön aki nem kedvelte |
| a kötött formákat szmokingot |
|
| köszönöm uram biccentett felém |
| legalább nyakkendőt kötött |
|
| s a hetedik arkangyal mosolyával |
| nézett el a farmeres világlíra |
|
|
A kitüntetésekről
| nem kapott kitüntetéseit kedvelte |
|
| alkalmából nem adományozott |
| csillagokat és kereszteket |
| viselte-hordta volna talán |
|
| s mert a meg-nem-kapottak |
| a megkapottakat sem viselte |
| kabátja szíve-fölötti hajtókáját |
| s az onnan a hónalja felé |
| mint egy tenyérnyi-kis hazát |
|
| melynek zászlaja egy gondosan |
|
| ott-felejtődött finom illatú |
|
Budapest, 2000. június 26. |
|
El tudtam volna képzelni
| el tudtam volna képzelni pán Cogitóval |
| el tudtam volna képzelni a |
| tőlünk második szomszédból való |
| nagydiákkal félbemaradt-szakadt |
|
| nem emlékszem a nagydiák arcára |
| helyette Cogitó úr férfias arca |
| jelenik meg emlékezetem képernyőjén |
| öregedhettek volna egyszemélynek |
| látom-hallom őket mintha a nagydiák |
| hangja kísértené meg a fülemet |
| mintha Cogitó úr ülne ahol a nagydiák ült |
| azóta régen lebontott házuk árnyas és |
| tágas tornácföljárójának legfelső |
| lépcsőjén könyveket lapozott |
| írókról költőkről beszélt |
|
| pán Cogitóval el tudtam volna képzelni |
| a nagydiákkal félbeszakadt barátság |
| folytatását ott a tornácföljáróban ülve |
|
| eszembe sem jutottak a nyelvi nehézségek |
| álmomban sokszor beszéltem világnagy- |
| ságokkal is természetesen magyarul |
| mert álmomban mindenki magyarul beszél |
|
| egyszer még ifjúságom idején maga |
| Sztálin elvtárs is magyarul beszélt |
|
| méghozzá szűkebb pátriám küküllő-menti |
| ő-ző nyelvjárásában bizonyára |
| merő figyelmességből mivel a |
| nagydiák szüleinek meghurcoltatása |
| egyenest hozzá folyamodni |
|
| majdnem egy egész éjszakán át |
| társalogtunk még édesapám rokkantsága |
| felől is érdeklődött annyira tájékozott volt |
|
| átellenben tartotta a frontot ott vesztette |
| el a bal lábfejét s vele a hazát tudta |
| ő hogyne tudta volna csak a nagydiák |
| szüleinek meghurcoltatásáról nem tudott |
| nem volt róla tudomása |
ártatlanul |
| senkit meg nem hurcol a mi talán szigorú |
| de emberséges proletárdiktatúránk |
| mondta jóságos mosolyra simítva az |
| ő sokszor megénekelt bajszát |
|
| megszuszogtatta megtömködte a |
| világ legismertebb pipáját |
| akkurátusan rágyújtott majd egy-két |
| szippantás után fölállt pipája szárával a |
| szemközti falon függő hatalmas térképre |
| bökött egyenest a mostani országunk |
| legközepére épp oda ahol a mi |
| kicsi falunk fekete pontocskája volt |
| látható mert látható volt sőt |
| mintha föl is izzott volna egy pillanatra |
| a szűkre-húzott szemek delejétől |
|
| ártatlanul ismételte intőleg |
| ártatlanul senkit sehol soha |
| meg nem hurcol a mi talán szigorú de |
| emberséges proletárdiktatúránk |
| másképpen nem is lehetséges |
| inacse i nye mozset bity tette hozzá |
| oroszul is bizonyára azért hogy fölébredjek |
|
| kérve-kértem jöjjön jönne el a falunkba |
| hogy látva-lássa nálunk mi folyik |
|
| hogy eljött volna nemsokára |
| meghalt |
de csak nyolc és fél évvel a |
| nagydiák halála után aki az Úz |
| völgyében esett el alig húsz évesen |
|
| mindig ott esünk el százszámra |
| ezerszámra az Úz völgyékben a |
| mostani országunknak majdnem a legközepén |
| ha nem is hősi halállal mint Déneske a nagydiák |
| névrokonom távoli unokabátyám aki a magyar |
| ekol normál szüpériör az eötvös kollégium |
| király-gyűrűs nagy reménysége volt |
| mielőtt székely határőrnek besorozták |
| behívták volna hiába vártam vártuk még évekig |
| arra is futotta az ő nevéből-híréből |
| ösvényt verjen utakat egyengessen |
|
| időnként ha pán Cogitóra gondolok |
| – aki maga is már csak emlék – |
| Déneskével a nagydiákkal látom-hallom |
| ülnek a régen-lebontott ház árnyas |
| és tágas tornácföljárójában írókról |
| költőkről beszélnek könyvekből idéznek |
|
Budapest, 2000. június 27–29. |
|
Koszorúk Cogitó úrnak
| És kiléptünk a nagy hollandus éjszakába |
| imbolygott a hold is akár egy hajólámpa |
| mintha egy közös-nagy hajót ácsoltunk volna |
| versek forgácsai röppentek föl a holdra |
| és lábunk elé segítségül a holdnak |
| fénykévéi mivel előttünk szétomoltak: |
|
| Dans les rets des étoiles. |
|
| Dans l’air tiède, glacés! |
|
| Ah! vous tombez des arbres |
|
|
| Aufs Herz der Nacht gesetzt: |
| nun komm ich nicht mehr frei, |
|
| und meiner Hand, die schreibt. |
| Fern leb ich, fern dem Bett, |
| das Form und Stütze bleibt. |
|
| Aus dem Bäumen, ach, fallt ihr und fall. |
|
|
| Fagyottan hull le mind, de mind. |
|
|
|
Közös közlemény
|
Minden valamirevaló magasszintű találkozást rendszerint már jóelőre megírt és egyeztetett közös közlemény kiadásával szoktak berekeszteni ez alkalommal is az egyeztetés már jó tíz éve megtörtént nyilvánosságra hozatala most vált időszerűvé
Egyetértettünk abban hogy a költészet akárcsak a szerelem egy ember dolga azé aki szeret senki sem követelheti meg attól akit szeret hogy az őt viszontszeresse ha viszontszeretik örvendetes sőt boldog állapot de köztudomásúan a boldogtalan szerelmekből is szoktak sőt azokból szoktak nagy katartikus erejű művek születni senki nem kér nem kényszerít senkit sem arra hogy írásra adja a fejét ha arra adta vállalja ami vele jár de ha a tőle származó lelki haszon fejében tisztességesen eltartja a közössége a népe az olvasói hallgatói mindkét félnek becsületére válik a költőt nem választják kiválasztódik a költő vissza se hívható le se váltható kitüntethető megalázható mellőzhető elhallgatható lehallgatható elhallgattatható bezárható felköthető de – és ez számára maga az üdvösség – nemcsak halála után életében is föltámasztható a költő a szeretet nem-nyugdíjazható napszámosa és a nyelvnek sírontúlig-tartóan elkötelezettje egyébként testi mivoltában éppen olyan gyarló sérülékeny romlékony és romlandó s talán elviselhetetlenebb mint embertársainak nagy része rátarti de másokat kivált népeket nemzeteket le nem gőgöl önmagával állandóan elégedetlen Basta
Fogalmaztuk Rotterdamban ezerkilencszáznyolcvannyolc júniusában Z. H. és jómagam
Nyilvánosságra hoztam kétezer júliusában Hargitafürdőn füvek fák madarak és más erdei-mezei élőlények tájékoztatásául már csak egymagam.
|
Eretnek táviratok pán Cogitónak odaátra
igaz-e hogy a mi államalkotó népünket stop még maga szent andrás keresztelte volna meg stop a szent atya ezredvégi ittjártakor nem cáfolta az itteni elöljárók határozott állítását stop az államalkotók ezen fölbuzdulva stop előbb csak a honi igények kielégítésére stop de nagy exportkilátások reményében stop megkezdték a gyermekkoromban csak a vasúti átjárók veszélyességére figyelmeztető stop de most eredeti hivatásuk stop gyakorlására szánt andráskeresztek sorozatgyártását stop |
van-e tudomás odaát arról stop hogy jézus krisztus anyanyelvét stop az arameust hatóságilag betiltották stop azt a nyelvet melyen így kiáltott föl a keresztfán stop éli éli lamma sabaktáni stop állítólag még hatvan-hetvenezren beszélték de stop két arám kolostorban őrizgették ápolgatták miséztek rajta de stop tovább idegenforgalmi megélhetési okokból sem tolerálják stop hitturizmus címén sem stop miből fog megélni a két-kolostornyi apáca és szerzetes stop valamint a szent hajlékok körül tevékenykedők buzgó kis seregei stop sürgős intézkedést várunk odaátról stop |
Harmadik (sürgető) sürgöny
sürgős intézkedést várunk odaátról stop mert itt javunkra semmi sem mozdul stop hiába folyamodunk szóban és írásban stop hiába tették írásba többévszázados óhajukat-sirámukat a csángók stop hiába kérték-kérik a földi helytartót – tókat – stop hadd imádhatnák tisztelhetnék anyanyelvükön az Urat stop hiába tették legutóbb is őszentsége szeme alá ahogy a csángók mondják panaszos írásukat stop pedig ha valaki stop akkor ő tudhatná mondhatná stop hogy a csángók olyan magyarok mint amilyen lengyelek lesznek stop a litvániában panaszkodó lengyelek stop mint amilyen németek lesznek stop a lengyelországban lengyelesedő németek stop mint amilyen finnek a norvégiai finnmarkban jólétükben is senyvedő finnek stop mint amilyen hiába folytatnám stop |
mégis mégis reménykedünk hogy a gyöngék és gyámoltalanok kérdései nem maradnak válaszolatlanul stop kéréseik sirámaik meghallgatásra találnak stop sebeikre gyógyír érkezik stop hinni szeretnők hogy Krisztus őértük is föltámadott s hogy a pünkösd nem borostyánba tokosult nyakláncon hordható búcsúfia stop |
Ötödik, egyben utolsó sürgöny
az előbbieket für alle fälle megpróbálom fölcsempészni a világhálóra ha módjában állna tisztelt pán Cogitó megkérném járna közbe vagy próbálja meg ha egyenes úton nem sikerül stop akkor némi mennyei borravaló fejében valahogy az égi internetre is fölférkőztetni stop legjobb volna persze ha meg tudná szerezni az Örökkévaló égi email címét s egyenest Neki továbbítaná hogy legalább a készülő borzalmak nagycsütörtökén idővészfékét ha volna Isten húzná meg stop |
|
|