Ment a Körös mentin
Bustya Endrének
Ady Endre egyszer erre bandukolt |
őszi erdő alján régi dalt dúdolt |
régi volt az ének s mégis mégis új |
olyan amitől a lélek lángra gyúl |
|
olyan amitől az őszi ág kihajt |
amitől a víznek kicsi lesz a part |
mellén összefogta bő köpönyegét |
és mint aki nyíló kikericsen lép |
|
ment a körös mentin amerre a víz |
mint akit nem lába – gondolata visz |
bő köpönyegébe bojtorján ragadt |
vállán dorombolva font az őszi nap |
|
|
|