Tavaszleső
| Megjöttek a „kell-e-dió”-t |
|
| Már a szarka is itt csörög, |
| és mint hajdanán a török, |
| harácsot szed, basáskodik. |
|
| Csupa fitty-fütty, csupa triccs-traccs, |
| szinte ablakot se nyithatsz, |
| kert és erdő most a zajos |
|
| s ágrólszakadt verebeket. |
|
|
Levél röppen…
| Levél röppen csupasz ágra, |
|
| És pillangók pillagóznak, |
| méhek zsongnak, nyiladoznak |
|
| Vadonatúj pöttyös köntöst |
| csikó szökken, fecske röpdös: |
|
| A vetés, mely alig látszott, |
| s töltik gyermekkacagások |
|
|
A bivaly és a halacska
erdélyi szász népmese nyomán
| Volt egyszer egy kicsi patak, |
| s tán még ma is folydogálna, |
| de lám csak a medre maradt, |
|
| Lakott benne egy kicsi hal, |
| hogy egy szúnyogból kitelt az |
|
| nem hinném, ha nem én írnám, |
| de még így is félten-féltem |
|
| Mentségemre legyen mondva, |
| úgy hívják a medret máig: |
|
| Nyáron történt, nagy meleg volt, |
| s a réten egy bivaly legelt, |
|
| Jobban mondva folyt, mert szörnyen |
| megszomjazott a nagy állat, |
|
| Hé te bivaly, hagyd már abba! |
| csillapuljon szörnyű szomjad, |
| hagyj békét a patakomnak! |
|
| De a bivaly föl se vette, |
| újra s újra kortyra kortyot. |
|
| Hát ez mégiscsak hallatlan |
| vakmerőség, sőt: gyalázat! |
|
| Hogy azután mint az iszap |
| vidd a bendőd, te szörnyeteg, |
| vidd, amíg csúffá nem teszlek! |
|
| hogy készen áll bármi tettre, |
| ecsethegynyi farkuszonyát |
|
| Nocsak – rekegte a bivaly –, |
| hű, de veszedelmes ütleg! |
| Tágulj innen, mert különben |
| még téged is kihörpintlek! |
|
| orrát egyre lejjebb nyomva |
| mintha sohase lett volna. |
|
| a hajléktalan maradt hal. |
|
| a megbántott, bősz halacska |
| mint egy szúnyogot bekapta. |
|
| Nyelt egyet – mondta a béka, |
| ki a dolgot végignézte –: |
| s nem látszott már a bivalyból |
|
|
Ment a Körös mentin
|
Bustya Endrének
| Ady Endre egyszer erre bandukolt |
| őszi erdő alján régi dalt dúdolt |
| régi volt az ének s mégis mégis új |
| olyan amitől a lélek lángra gyúl |
|
| olyan amitől az őszi ág kihajt |
| amitől a víznek kicsi lesz a part |
| mellén összefogta bő köpönyegét |
| és mint aki nyíló kikericsen lép |
|
| ment a körös mentin amerre a víz |
| mint akit nem lába – gondolata visz |
| bő köpönyegébe bojtorján ragadt |
| vállán dorombolva font az őszi nap |
|
|
Az én kedvem
| később szárad föl mint máshol |
|
| a kertekben mint egy jámbor |
|
| szánakoznod azért nem kell |
| tél jöttével ott a jászol |
|
|
|