Látkép

Murilo Mendesnek odaátra

 
tíz-tizenkétezer méter magasból
sokminden látható
földrésznyi őserdők csodálatos
kékjén-zöldjén át- meg átindázó
barna folyók folyamok maradoznak
suhannak el az állni látszó gép alatt
tíz-tizenkétezer méter magasból
kivált lehunyt szemmel sokminden látható
még egy a fülledt délutánban
alig-alig lélegző temető is
ahol megaszalódott koszorúk
tartanak valami kis enyhet a
mindenáron élni kívánó sápatag
fűszálaknak és látható a
föl-fölkapaszkodni akaró
szüszifosz-igyekezetű hangyácska is
alighogy fölérne meghajlik eltörik
alatta a fűszál és visszahull
a hangya
a hantra
mely alatt rosario atya vén-
lánynak maradt unokahúga várja
a halottak föltámadását
 

Kolozsvár, 1996.

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]